Reggeli és esti istendicséreteink is nyilvánosak:

6:45 Laudes (reggeli imádság)

18:35 Vesperás (esti imádság)

tovább az Istentiszteletek rendjére

A zsolozsma által

• magánimádságunk gerincet kap, indítékokat, helyes szempontokat;
• gondolataink és imádságos érzéseink itt formába öntve szólalnak meg, s ez lelki kultúrát nevel bennünk.

A zsolozsmában megtanulunk

• Krisztus szellemében, Krisztuson át, az Egyház gyermekeiként imádkozni;
• Mária módján imádkozni, aki emlékezetében „megőrizte” az üdvösség nagy eseményeit, és szemlélődve „szívében forgatta őket” (vö. Lk 2,19).

A szerzetesek napközben is összegyűlnek imádkozni, a sekrestye feletti oratóriumban. Fontos, hogy a nap közepén megálljunk Isten előtt és figyelmünket Rá fordítsuk.

Este ugyanitt imádkozzuk a vigiliát, az olvasmányos imaórát. A nap végén még jobban kitesszük magunkat Isten Igéjének, az Ő szava lángoló fáklya, irányt mutató fény az éjszaka sötétjében.

Csütörtökönként rövid szentségimádást is tartunk: imádjuk és engeszteljük az Oltáriszentségben Krisztust, aki szent hivatással meghívott minket, felidézzük az első szeretetünket és hálát adunk azért, hogy ide hívott minket Isten, hogy Szent Benedek atyánk szellemében imádkozhatunk és dolgozhatunk itt.

A mindenható Isten színelátása tökéletessé teszi a tudást; ott tehát ki-ki nem azért kap saját nevet, mintha név nélkül nem lenne ismeretes a személye, hanem azért, mert amikor valamilyen szolgálat ellátására hozzánk jönnek, ennek a küldetésnek megfelelő nevet viselnek. Ezért az egyikük neve Mihály, „Ki olyan, mint az Isten”; a másiké Gábor, „Isten ereje”, a harmadiké pedig Rafael, „Isten orvossága”. ”
Nagy Szent Gergely pápa