Amikor ott állok az átjáróban a templom előtt, ahol mi, szerzetesek az imához gyülekezünk, az imádság előtt ott hagyok mindent, ami foglalkoztat, még a legnagyobb aggodalmaimat is. ezek mind várhatnak egy fél órát. Most csak Isten és az Istenre figyelés fontos. Aztán hirtelen rájövök, hogy ez nem csak az ő ideje, hanem az enyém is. Az idő, amit Istennek szánok, számomra is ajándékká válik. ”
Notker Wolf OSB