Ha felfedezzük, hogy képtelenek vagyunk magunktól a boldogságra, arra döbbenünk rá, ami alapvetően összeköt bennünket a többi emberrel. Ekkor pedig a megsegítő „Másvalakire” való várakozás magatartása is közös mindenkiben, és így természeténél fogva közösségi. Senki sem várakozhat tehát anélkül, hogy ne érezné: „egy szívet alkot” mindenkivel. ”
Luigi Giussani