Évközi 16. vasárnap

Kedves testvérek, vajon miért keresi ennyire Jézus és a tanítványok társaságát a tömeg, miért vannak ennyien körülöttük? Szent Pál levelét olvastuk az efezusiaknak: „Ti, akik egykor „távol” voltatok, Krisztus Jézusban most „közel” kerültetek, Krisztus vére árán. Ő a mi békességünk, … Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távol levőknek, és békét a közel levőknek. Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.” Ezt érezték meg a tömegek. Távol volt az Isten, távol volt a békesség, távol volt a megbékéltség. És Jézusban most közel jön az Isten, kézzel fogható a béke és az emberek szívébe is béke költözik. A mai evangéliumi szakaszban Jézus gondolatai érdekesen cikáznak. Először pihenni megy a tanítványokkal, aztán meg újra tanítani kezd, látva a tömeget. Először a tanítványokra gondol, rájuk figyel, aztán meg a tömegre figyel. De érdekes, hogy magát nem kíméli. Mennyiszer átéltük már mi is, hogy a másokért végzett munka, a másokra figyelés fáradhatatlanná tud tenni, új erőre tud segíteni. De ne felejtsük el azt sem, hogy Jézus is sokszor megy magányos helyekre, sokszor van kettesben Atyjával, csak így tudja teljesíteni küldetését. A küldetése nem válik rideg munkává: a közelségben új erőre tud kapni. Ezt a közelséget keressük mi is: közelséget Istennel és közelséget a másikkal. Jézus nem hadsereget toboroz, nem számokban méri követőit. A megfáradt tanítványok, a kimerült pásztor nélküli juhokként tévelygő tömeg Jézus közelségét keresik, mert Ő többet lát bennük, mint pusztán rajongókat, rajongói klubbot. Jézus irgalmas tekintete új emberré tudja formálni az embert, mert megrendítő az Istennek ez a közelsége, megrendítő ez a tanítvánnyá formáló tekintete. Ez a tekintet rendítette meg a vértanúságig az apostolokat, ez a tekintet rendítette meg a szentek és hitvallók tömegeit, ez a tekintet rendítette meg a keresztények csendes és teljesen hétköznapi tömegeit, akik a mindennapok hűségében, vállalt életmódjukban hűségesen élve, Krisztus közelségét átélve és komolyan véve éltek és élnek, mert ahogy Avilai Szent Teréz is tanítja: „a fazekak közt is ott jár az Isten”. Ránk tekint ma Jézus és tekintete felszólítás és csodálatos ígéret: közelségével erőt ad a fáradtnak és elcsigázottnak! Ne féljünk ettől a közelségtől és adjuk át életünket annak a csodálatos isteni békének, amit csak Jézus tud megadni a világnak! Úgy legyen. Ámen