Kedves testvéreim!
Minden földi liturgia bekapcsolódás az égi liturgiába, a mi áldozatunk Krisztus végtelen áldozatába kapcsolódik be, a mi Istendicséretünk az angyali karok és a dicsőültek seregének dicséretéhez kapcsolódik és ma különösen is Szent Benedek atyánk dicsérő énekéhez. Rá figyelve zengjük ma a dicséret áldozatát, rá figyelve végezzük ma az áldozat, a hálaadás liturgiáját és közben hívő lélekkel figyelünk a „ma is felénk kiáltó Isteni Szóra”! Kiválóan alkalmas helyen vagyunk ehhez a nagyszerű ünnephez: lassan ezer éve visszhangzik itt a bencések imája, a gyönyörű falak lassan ezer éve hirdetik, hogy imádság és munka megtartó erő és hogy Krisztus mindenkit hív magához, mindenkit vendégül lát, és aztán feladatot is ad mindenkinek, hogy így éljen a mindennapokban is, a saját életállapotában! Kreativitás, nagy fantázia kell ma a krisztusi élethez, de éppen ez a szép benne, így tud megújulni a mi életünk is és hazánk, valamint Európa élete is. Emeljük fel a szívünket most és Isten elé állva, őszintén bánjuk meg bűneinket és mulasztásainkat, hogy méltóképpen ünnepelhessük Szent Benedek atyánkkal együtt az Úr szent titkait!
Kedves testvérek!
Szerencsésnek tartom magunkat, magyar bencéseket, hogy egy évben kétszer is ünnepeljük Szent Benedek atyánkat. A II. vatikáni zsinat naptárreformja előtt március 21-én volt Szent Benedek atyánk ünnepe és a reform a világegyházban áthelyezte ünnepét július 11-re, hogy a böjti készületet ne szakítsa meg egy ünnep. Voltunk annyira renitensek, hogy mi mégis meghagytuk azt az ünnepet is, mert iskoláinkban, diákjainkkal együtt is akartuk ünnepelni Szent rendalapítónkat. De annyira szeretjük őt, hogy július 11-én is ugyanolyan fénnyel megtartjuk az ünnepét. Miért pont július 11? Kétféle hagyományt is találtam erre: az egyik szerint ez a nap a szent ereklyéinek átvitele Monte Cassino-ról Fleury-be, a híres francia bencés apátságba, a másik hagyomány, ami nekem teljesen új volt, hogy ez a nap lenne Szent Benedek földi születésének napja és ráadásul a Római Martirológium is ezen a napon beszél róla bőségesebben, március 21-én csak röviden említi. Nem is olyan nagy baj az talán, hogy mi, magyar bencések, megünnepeljük hát az égi és a földi születésnapját is Szent Benedeknek és ma inkább az ifjú Szent Benedekre szeretnék figyelni, mert születőben van most is valami a világban, vajúdik a világ, vajúdik Európa, vajúdik hazánk is, hogy valami új, friss és élettel teli, élhető szülessen.
Nagy Szent Gergely pápa a Dialógusokban hagyja ránk Szent Benedek életét és a Rómában tanuló ifjúról ezt írja: „A szabad tudományok megszerzésére Rómába került. Itt azonban sokakat látott a bűn szakadéka felé rohanni, s ezért bár szinte még alig tette lábát a világ küszöbére, visszalépett, nehogy ha ennek tudományából rá is ragad valami, ő maga is a végső romlás szakadékába zuhanjon. Megvetette tehát a tudományokkal való foglalkozást, s elhagyta atyja házát, földi javait. Csak Istennek akart már tetszeni, és ezért az életszentség ruhája után nézett. Magányba vonult tehát tudósan tudatlan és bölcsen tanulatlan.” Majd a következő fejezetben a rosta összeforrasztása után ezt írja: „Benedek azonban inkább akarta vállalni a világ bajait, mint dicsőségét; inkább akart Istenért dolgozva fáradozni, mint az élet kedvezéseit élvezni.”
Érdemes e néhány sort alaposabban megnézni és tanulnunk ma belőle. Szent Benedek atyánk viszonya a bűnhöz nagyon is elgondolkodtató: érzi és tapasztalja, hogy a világ tudománya csúszós talaj, szépen lassan a szakadékba visz, ahonnan nincs visszaút. Megindult a mai világ is körülöttünk, hol lassan, hol gyorsabban, de a bűn szakadéka felé tart és viszi magával sokszor az egyházat is, egyháziakat, keresztényeket is. Bűnről már nem is igen szabad beszélni, mert kirekesztő lesz az ember. Viszont Szent Benedek atyánk ezt elkerüli azzal, hogy a regulában felhívja az apát figyelmét: gyűlölje a bűnöket, szeresse a testvéreket! A gyűlöletet már megtanulta a világ, de azt az emberek felé fordítja és nem a bűnök felé. Meg kellene tanulnunk a bűnt gyűlölni és a testvért szeretni, ez az igazi keresztény út, ez az igazi szabadság útja! Ez az út azonban csak a magány helyes megéléséből fakad, abból, ha megtanulunk igazán együtt lenni Teremtő Istenünkkel. Ma minden módon küzdünk a magány, az üresség érzése ellen. Zajjal, információkkal, pótcselekvésekkel, függőségekkel és csak még rosszabb érzésünk lesz tőle. Szent Benedek meglátta a kihívást, Isten nagy kihívását és vállalta az ürességet, a magányt és megharcolta a jó harcot. Három év Subiacoban. Szeretnék most ódákat zengeni Subiaco-ról, a szent barlangról. Akárhányszor járok ott, mindig megérint. Róma és a világ zaja után elképesztő az a hely. A bejárat mellett egy kis táblán latin nyelvű felirat áll, ami magyarul nagyjából így hangzik: „Ha a világosságot keresed, miért a barlangot választod, Benedek? A keresett világosság nincs itt a barlangban. De kitartóan várjad csak a fénysugarat a sötétben, mert a csillag fénye csak a sötét éjben ragyog fel!” A szent barlanghoz leereszkedve egy carrarai márvány szobrot találunk, az ifjú Szent Benedek, aki a keresztet szemléli. Előtte örökmécs ég Európáért, felette a bencés kongregációk címerei, mindenki ott van a barlangban, együtt szemlélheti Szent Benedekkel a keresztet, azzal a Szent Benedekkel, aki „inkább vállalta a világ bajait, mint dicsőségét; inkább akart Istenért dolgozva fáradozni, mint az élet kedvezéseit élvezni.” A születő új világnak ilyen eszményre van szüksége, az útját kereső társadalomnak, ilyen hitvallás kell. A világ bajai: ez a valóság, ami feladatot ad nekünk, ami miatt össze kell fognunk, ami miatt újra erős közösségekre, erős családokra van szüksége a világnak. Nem kell félni a fáradozástól sem: Istenért dolgozva kell vállalni ezeket. Nem kerülhető meg a munka, a személyes fáradozás. Mi, bencések, a regula alapján, állhatatosságot, engedelmességet és az erkölcseink megjavítását fogadjuk Istennek. 1500 éve működik ez és bár a történelem viharai néha megszorongatták a bencés monostorokat szerte a világban, de mindig tudott újraéledni, mindig küldött Isten olyan embereket, akik életüket adták Szent Benedek atyánk példájára Isten és ember szolgálatára. Sötétséget tapasztalhatunk ma sokszor, a félelem, a bizonytalanság sötétjét, az üresség, a céltalanság sötétjét: „kitartóan várjad csak a fénysugarat a sötétben, mert a csillag fénye csak a sötét éjben ragyog fel!” Véleményem szerint, ez az egyik, amiért Szent Benedek Európa fővédőszentje lett, kitartóan kell várni a fényre és nem engedni a sötétség erőinek és a másik ok: erre is Subiacoban találtam magyarázatot. A kis hegyi kolostor fölé, amiben a szent barlang van, magas sziklák tornyosulnak, a belső udvarban Szent Benedek méltóságteljes szobra áll, kezét a sziklák felé fordítja és a felirata: Álljatok meg sziklák, ne bántsátok a fiamat! Jó atyaként figyeli és óvja gyermekeit Szent Benedek a nehézségek között, kezét óvón nyújtva és a veszedelemre rámutatva! És ott van ma is a monostor, ott vannak a fiai!
Kedves testvérek, Szent Benedek atyánkat ünnepelve és rá emlékezve, adjunk hálát Istennek, hogy esélyt kapunk arra, hogy újra tervezhetjük az életünket, hogy lehetőségünk van mindig a jobbra, hogy Isten törvényeit megismerve tudjuk és ismerjük a szépet, az erkölcsöset és ismerjük a veszedelmet is, ami ellen védekeznünk kell.
Szent Benedek, Európa fővédőszentje, ifjú szívet adjon nekünk a te közbenjárásodra Isten Szentlelke, hogy bátran és lelkesen fáradozzunk, rámutatva a veszedelemre, a bűnre, és rámutatva a szépre és a jóra: Európáért, magyar hazánkért és nemzetünkért, hogy ne a gyűlölet, hanem a testvéri aggódás és szeretet vezessen bennünket életünk minden napján! Úgy legyen! Ámen
