Győri Szabó Péter, Szalóki Krisztina és Könnyid István az írországi Lough Derg tóhoz zarándokolt, Szent Patrik Tisztító tüzéhez. Útjukról a Tisztító tűz című könyvben számolnak be. A zarándoklatról, a spirituális élményről Győri Szabó Péterrel beszélgettünk.
Miért választották ezt a zarándokutat?
A zarándokutak az elmúlt évtizedben rendkívüli népszerűségre tettek szert. Szerzőtársaimat és engem is elért ez a fertőzés. Aztán azt is megtudtuk, hogy a zarándokutak iron manje az írországi Lough Derg tóhoz vezet. A felmerült kihívás ellenére hangsúlyozni kell ez nem turista-, hanem spirituális út volt.
Miért ez a zarándokutak iron manje?
Ez egy háromnapos zarándoklatot jelent, amely alatt vizet magához vehet az ember, de ételt gyakorlatilag nem, három napig aludni sem lehet, és mindezt mezítláb kell teljesíteni. Fél nap után már éreztem, hogy kihűlőben van a testem, 24 óra után már én is csak szédelegtem.
Miért Tar község volt a kiindulópont?
Szüleimmel jártam gyerekkoromban Tar községben, ahol egy gyönyörű kis templom mellett egy középkori udvarház romjait is láttam. Itt hallottam, hogy innen, Tar községből elindult egy ember, Tar Lőrinc, Zsigmond király pohárnok mestere a távoli Írországba, az akkori ismert világ végére. Tar Lőrinc nemcsak megtette az utat, hanem vissza is tért, és útiélményeit le is írta. Lough Derg Írországnak a legészakibb pontja. Képzeljünk el egy smaragdzöld szigetet közepén egy vöröses színű tóval, és annak a közepén is egy sziget van, ahol a Purgatórium bejárata nyílik. Ma a szigeten nagy egyházi épületegyüttes található, jelenleg világi egyházmegyei gondozásban áll egy perjel vezetésével. Ide a világ minden tájáról örömmel várnak felekezettől függetlenül mindenkit, hogy az ősi liturgia szerint végrehajtsák a háromnapos zarándoklatot.
Tar Lőrinc óta hány magyar fordult meg Lough Derg szigetén?
Pontosan senki sem tudta megmondani, az elmúlt 5-10 év vendégkönyveit néztük át, de abban egy magyar nevet sem találtunk. Perjel atya sem emlékezett magyar zarándokra, de tudta ki az a Tar Lőrinc. Azt is tudta, hogy Tar Lőrincen kívül két-három lovagkori magyar is megfordult Lough Dergben, de újkori magyar zarándokról nem volt tudomása.
A zarándoklat spirituálisan hogyan épült fel önben?
Először is fizikai igénybevétel terhelt meg. Igaz, hogy mi augusztusban voltunk, de az eső egyfolytában esett, este a levegő 10 fok alá hűlt, és mi ilyen körülményekben jártunk mezítláb. Néha be lehetett menni a templomba, és a végén már az imazsámoly imakönyvtartó rekeszébe dugtam be a lábam, hogy a fa valamennyire felmelegítse. Amikor átesünk a fizikai terhelés holtpontján, akkor kezdtem érezni a spirituális élményeket. Ez a zarándoklat a bűnbánatról, a középkori önmagát ostorozó ember bűnbánatáról szól. Az ostorozás ma az éhségből és kihűlésből áll, illetve a liturgia a bűnbánati zsoltárokra épül. Nem szeretnék túlzásokba esni, hogy látomásaim voltak, de ez valóban egy hatékony zarándoklat. Meg lehet érezni az Isten jelenlétét. Az El Caminora mondják, hogy amíg valaki végigjárja azt a több, mint 800 km-t, egyszer biztos, hogy szembejön vele az Isten, csak nem biztos, hogy tudja, ki volt az. Én úgy érzem, éreztem azt a pillanatot, amikor találkoztam Istennel. Lough Derg nem egy varázshely, lehet, hogy más máshogy éli meg a dolgokat, de azt hiszem, kell hozzá egy előtanulmány. Kell hozzá Tar Lőrinc, és talán az is, hogy visszaképzelem magam Zsigmond császár korába.
Hozott-e az út az ön lelkiéletében változást?
A nagyböjti időszakban bevállalósabb lettem, a vallási hitéletbeli gyakorlatom is komolyabbá vált, jobban átélem. Összességében szigorúbb lettem önmagammal. Lough Derg után mindenki szigorúbb lesz önmagával.
A kötet a győri Bencés boltban megvásárolható.
