A távozó esztendőben, a karácsonyi ünnepek előtt néhány nappal jelent meg a Barokk freskófestészet Magyarországon című könyvsorozat harmadik kötete az MMA Kiadó gondozásában. A kiadvány szerkesztőjével, a kutatás vezetőjével, Jernyei Kiss János művészettörténésszel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensével készített interjút a Magyar Kurir.
Az egykori jezsuita templomot és rendházat 1802 óta, mi, győri bencések gondozzuk és működtetjük. Örömmel mutatjuk be, hogy milyen csodálatos értékeket őrzünk.
– Ha jól tudom, ez a sorozat a barokk magyar freskófestészet teljes körét feldolgozza, topográfiai rendben.
– Így van. A harmadik kötet Győr-Moson-Sopron és Vas megye emlékeit mutatja be, egy olyan területet, amely nagyon gazdag barokk freskókban. Ráadásul kiváló művészek munkáiról van szó, szép és gondolatgazdag, tartalmas festményekről.
– Nyilván nagyon sok Szűz Mária-ábrázolás is akad a freskók között. Említene néhányat ezek közül?
– Nézzük meg elsőként a győri jezsuita rendház lépcsőházát: itt olyan ábrázolásokat láthatunk, amelyek a Salve Regina (Üdvözlégy, Szent Királynő) antifóna szövegéhez kapcsolhatók. Az imádság sorai a lépcsősor két karja feletti mennyezeten található három-három mennyezetfestményen olvashatók. Nagyon érdekes, hogy nem a hétköznapi haladási iránynak megfelelően helyezték el ezeket a képeket, hanem az alsó lépcsőkar tetején kezdődik az ima, és lefelé haladva olvasható, majd a felső lépcsőkar tetejétől ismét lefelé folytatódik a lépcsőfordulóig.
– Mire utal ez?
– A lépcsősor egy végtelen meditációs segédeszköz a jezsuiták számára: úgy működik, mintha egy képes imafüzér lenne, amely önmagába visszatérve újrakezdődik. Tehát a lépcsőn fel-alá járva a freskókat segítségként használhatták a meditáló jezsuita szerzetesek. Valószínűleg a mindennapi devóciós gyakorlataikban volt szerepük ezeknek a képeknek.
A teljes interjú a Magyar Kurir oldalán olvasható.
