Különössé vált az idei ünnepünk. Sokféle érzés motoszkál bennünk és napjainkat egyre jobban átjárja a régi kérdés: mi is az igazán fontos? Mit kell feltétlenül elintézni? Miért kell feltétlenül kimozdulni? Mi a lényeges ezekben a napokban?
Vajon Szent Benedek mit helyezne ilyen időkben a szerzetesei életének középpontjába? Vigília közben jutott eszembe, hogy nézzek bele a Regula közepébe. Mi van a Regula közepén? 73 fejezet a Regula, mi lehet a 36-37. fejezet? A 36. fejezet a beteg testvérekről szól, a 37. pedig az öregekről és a gyerekekről. Egészen meglepett, de végülis már régóta tudom, hogy nincsenek véletlenek. A mai körülmények között, azt hiszem, hogy sokat nem is kell ehhez hozzátenni.
Mire buzdít bennünket Szent Rendalapítónk ezekben a fejezetekben?
Azok, akik általában az élet peremén vannak, a Regula tekintélyével középpontba kerülnek. Manapság a média helyezte középpontba őket: hányan vannak, milyen az állapotuk stb.? Hogyan jutottunk ide? Talán túl könnyelműek voltunk az elmúlt években, talán túl könnyedén vettük a betegségek jelenlétét, mert jól elrejtettük a betegeket és a betegségeket, talán túlságosan elbíztuk magunkat és túlságosan is magunkra figyeltünk.
A digitális oktatás első napjai után még érzékenyebbé kell válnunk a fiatalokra, családjaikra! Jóságos figyelem legyen bennünk és bölcsen segítsük őket!
Egymás között is ez vezessen bennünket – érzékenyebbek, szenzitívebbek vagyunk a vészhelyzet miatt! Használjuk ki a lassabb élet előnyeit: imádkozzunk, olvassunk, pihenjünk többet és közben kísérjük a ránkbízottakat is!
Legyünk kreatívak a segítő szeretet gyakorlásában! És olvassuk el újra Szent Benedek Reguláját, hogy felfedezzük az igazán értékeset és maradandót!
Sárai-Szabó Kelemen (OSB), perjel
