A gyógyszerkiadó terem központi freskója Szűz Mária mennybevételét ábrázolja, körülötte négy embléma az Istenanya jelképeit, egyúttal fontos gyógynövényeket szemléltet, Máriát magasztaló nevekkel.[1]

Az egyik kép felirata „Rosa mystica”, és egy rózsabokrot ábrázol. A középkori misztika a virágok királynőjét a Mennyek Királynőjére vonatkoztatta, paradicsomi virágnak tartotta úgy, mint a liliomot. Számos középkori ábrázoláson a Madonna jogar helyett rózsát tart a kezében. Az elzárt kertet vagyis a paradicsomkertet sok képen rózsával teleültetve vagy rózsasövénnyel körülültetve ábrázolták. A tövisek nélküli pünkösdirózsa-bokor az üdvtörténet „tövisek nélküli rózsájára”, az áteredő bűn nélkül fogantatott Istenanyára utal.[2] A rózsabokor utalhat a lepantói győzelemre is, hiszen azt a Rózsafüzér Királynőjének tulajdonították.

A másik kép felirata: „Lilium inter spinas”. A liliom a Bibliában a kiválasztottság jele, hiszen akit az Úr szeret, az „virul majd mint a liliom” (Oz 14,6). Az Énekek Énekében a vőlegény szíve választottját liliomként látja kiemelkedni a többi lány közül. Úgy látja mátkáját „mint bogáncs között a liliomot” (Én 2,2). Mindazok, akik ártatlanok, és hallgatnak Isten szavára, azoknak azt mondja az Úr: „mint a liliomok, virágot hajtotok” (Sir 39,14).[3] Sok helyen Máriát liliomos jogarral vagy liliomos koronával ábrázolták, és Gábor angyal is liliomot nyújt az Úr szolgálóleányának. A liliom a szüzesség szimbóluma.[4]

A következő kép neve „Oliva speciosa”, mely Mária tisztaságára és gyógyító jóságára utal.[5] A negyedik kép „Myrrha electa” felirata szintén egy, az officiumban antifónaként használt, Máriára alkalmazott szentírási részt juttat eszünkbe: „Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban” (Sir 24,25). A rózsából rózsaolaj készült, a liliom szívre ható alkaloida, az olívaolaj a krémek, a mirrha pedig a hajszesz alapanyaga.[6]

A falképek közötti színezett stukkóplasztika puttói a négy évszakot szimbolizálják. Máriára és a termékenységre utalnak a vörös alapra helyezett gazdag stukkóornamentika gyümölcsei: körte, gránátalma, szőlő, füge.[7] A körte fehér virága a Szűzanya tisztaságát,[8] a gránátalma és a füge sok magja miatt az Istenszülő erényeit és mérhetetlen irgalmát jelképezi,[9] a szőlő pedig arra az igazi Szőlőtőkére utal, mely Krisztust érlelte.[10]

A jezsuiták nagyobb ünnepeken, főleg egy-egy jelesebb vendég társaságában, az ebéd utáni kávét általában ebben a csodálatos máriás teremben fogyasztották el. Miközben gyönyörködtek a stukkós díszítésben és a festményekben, gyakran „tokajer absinth”-et kortyolgattak.[11]

Barkó Gábor Ágoston OSB

A jezsuiták programjához tartozott a kollégiumok mellett gyógyszertárak alapítása is: sok helyen így találtak legkönnyebben utat az akatolikusok felé.[1] 1636-ban Nagyszombatban, 1640-ben Kassán, 1658-ban Pozsonyban, 1677-ben Trencsénben, 1710-ben Egerben, 1737-ben Temesvárott, 1743-ban Kőszegen, 1746-ban pedig Székesfehérvárott nyitottak patikát. A győri jezsuita rendház egyik belső cellájában a Városi Jogkönyv adata szerint 1634-től működött gyógyszertár[2], a Pannonhalmi Főapátság könyvtárában található jezsuita katalógus azonban csak 1655-től sorol fel a Jézustársaságból való gyógyszerészeket, egészen a rend feloszlatásáig, 1773-ig[3]. A patika az az 1680-as években költözött át az épület északnyugati sarkára, és nyilvánossá vált.[4] A rendház főbejárata melletti ajtón keresztül, a főtérről lehetett belépni, így nők is látogathatták.

A jezsuita rend feloszlatása után, 1773-ban Joannes Tumbler, az utolsó szerzetes-patikus vásárolta meg a gyógyszertárat, és – immár polgári tulajdonosként – az ún. Mányoki- vagy Patikaházba (Rákóczi F. u. 2.) költöztette. 1860-ban Pasperger Antal az ún. Apátúr-házba (Széchenyi tér 5.) vitte át, majd 1870-ben a Széchenyi tér 12-ben működött, ahonnan 1971-ben került vissza eredeti helyére, a rendházba, amely 1802-től a bencéseké lett. A patika helyén 1860–1969-ig vaskereskedés működött[5]. A helyiségek restaurálása és eredeti funkcióba való visszaállítása 1970-ben kezdődött, a gyógyszertár mai formájában 1971-ben, Győr szabad királyi várossá válásának 700. évfordulóján nyílt meg a látogatók előtt..

A gyógyszertár ma is létezik Széchényi Múzeumpatika néven, a győri bencések fenntartásában. Névadója Széchényi György (1592–1695), 1658–1668-ig győri püspök, majd kalocsai, 1685-től esztergomi érsek, a győri jezsuiták egyik legnagyobb jótevője, a rendház építtetője. A patikában látható mellképét 1697-ben festették.

[1] FAZEKAS ISTVÁN: Katolikus megújulás és reform kezdetei a győri egyházmegyében a 17. század első harmadáig, in NEMES GÁBOR – VAJK ÁDÁM (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok Győregyházmegye történetéből, Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai – Források, Feldolgozások 13., Győri Egyházmegyei Levéltár, Győr, 2011, 112.

[2] GRÓZ ANDREA: A győri Széchenyi Múzeumpatika, Honismeret 28. (2000/4),

[3] BOZSOKI ÉVA: A Széchényi Múzeumpatika története 1654–1991, Gyógyszerészet 36 (1992/3), 137.

[4] BOGCHA–NOVÁK ZOLTÁNNÉ: A győri „Széchényi” Múzeumpatika, Győri Tanulmányok 5. (1983/5) 235–245, 237.

[5] BOZSOKI ÉVA: i.m.

A patika kiállítási tárgyai közül a legértékesebb az a delfinfüles bronzmozsár, amelyet 1660-ban Báthory Zsófia ajándékozott a jezsuitáknak, amiért fiát, I. Rákóczi Ferencet áttérítették a református hitről a katolikusra. Felirata: „Rákóczi György Isten kegyelméből erdélyi fejedelem, Magyarhon részeinek ura és a székelyek ispánja. Az úr 1647-ik évében.”

A tárlókban a jezsuita működés emléke néhány 1689-ből származó cin bödönke, a benne maradt beszáradt gyógyszerekkel, valamint orvosi könyvek, köztük Miskolci Ferenc győri orvos 1742-ben kiadott “Chirurgiai útitárs” c. munkája, amelyet Petz Aladár dedikált. A kis fali vitrinek fajansz albarellókat, azaz fedeles patikaedényeket rejtenek, a legkorábbi az 1566-os évszámot viselő, hazánkban ritkaságnak számító spanyol albarelló. A szemben lévő szekrényben a pestis ellen védő Szent Rókust ábrázoló festett pléh cégér és egy XVIII. századi kávédaráló található. Az officina rokokó szekrénykéjében pápai keménycserép és Alt-Wien porcelánedények, a tárlókban érvágók, vesekőtörő, bonctani fűrész és szájterpesz is látható. A gyógyszertár felszereléséből sajnos több régi emlék eltűnt a viharos időkben: egy olajprés 1752-ből, a hozzávaló réztál 1744-ből, egy kisebb rézmozsár 1672-ből, valamint egy múmia, amelyet a patika 1839–1854 közötti tulajdonosa, Pasperger Antal ajándékozott a bencés gimnáziumnak.