Szeptember 19-én két ünnepi eseménynek adott helyszínt a Szent Mór Bencés Perjelség. A rendház udvarában a májusban elmaradt győri bencés öregdiákok találkozója hálaadó szentmisével kezdődött, amit Mihályi Jeromos OSB atya, a Tihanyi Apátság perjele, volt győri bencés diák celebrált.
A szentmisét követően a gimnázium előtt került sor a Bencés Diákok Győri Egyesületének (BDGYE) szokásos évi Díszközgyűlésére, amelynek keretében felavatták gróf Esterházy Móric volt győri bencés diák emléktábláját. Az emléktábla elhelyezését Biczó Zalán egyetemi könyvtáros kezdeményezte, és kérése támogatásra talált mind a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt., mind a Szent Mór Bencés Perjelség vezetésénél.
Gróf Esterházy Móric (1881-1960) 1891-1895 között végezte a tanulmányait a Győri Szent Benedek-rendi főgimnáziumban, és pályafutása során a Herendi Porcelángyár Rt. elnöke, 1917-ben pedig a Magyar Királyság miniszterelnöke volt. A polgári Győri Hírlap így számolt be az Új miniszterelnök és Győr című írásában 1917. június 10-én: „Esterházy Móric gróf az új miniszterelnök több címen áll vonatkozásban Győrrel. A család birtokai Győr megyére is kiterjednek, ezenkívül a középiskola felső négy osztályát a győri bencés gimnáziumban végezte öccsével, a harctéren hősi halált halt Alajos gróffal együtt. Esterházy gróf komoly elmélyedő eszes fiatalember volt már akkor is és sokféle módon adta tanújelét ritka tudásának és képességeinek.”
Az avatóünnepségen Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel és Tóth Konstantin OSB gimnáziumi igazgató köszöntője után beszédet mondott Dr. Simon Attila a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója és Biczó Zalán egyetemi könyvtáros, valamint az öregdiákokat és a tanárokat köszöntötte Prof. Dr. Schmidt Péter volt bencés diák, a BDGYE tagja, az ötvenéves érettségi jubilánsok nevében.
Az eseményen jelen volt Esterházy György, gróf Esterházy Móric unokája, aki személyes, családi emlékeket idézett fel. Móric nagypapa igen kemény, szigorú ember volt, keményen nevelte a fiait, a munkatársak tiszteletére szorította őket. A megemlékezést végezetül gróf Esterházy Móric szavaival zárta: „Örök életemben csináltam, ami kötelességem volt, amit az ész és a becsület diktált. Ez persze nem garancia arra, hogy az ember mindig a saját szempontjából a legelőnyösebb utat választja. Még annyi elégtételem sem volt, hogy a feleségemmel és a lányommal együtt lehettem volna, azok máshova kerültek. Ennyi, így láttam a kötelességemet, így döntöttem, ezért már csak a Mindenhatónak tartozom felelősséggel. Ez lehet, hogy kissé esterházyasan hangzik, de mi odafent szoktunk elszámolni.”
