József Attila versében bemutatkozik Szűz Máriának a három király, akik Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak nevezik magukat. Az evangéliumban azonban csak azt olvassuk, hogy bölcsek érkeztek Napkeletről. Hogyan és mikor alakult ki az az elképzelés, hogy ők hárman voltak, és nem is egyszerű bölcsek, hanem királyok? Mikor nevezték meg őket először, és mindig Gáspárként, Menyhértként és Boldizsárként emlegették őket? Végül pedig miért lett egyikük “szerecsen” a versben? Az előadás ennek a kialakulásával foglalkozik, sok-sok képpel, amelyek megvilágítják e fejlődés egyes lépcsőfokait.