Dr. Fekete Dávid a Széchenyi István Egyetem egyetemi docense, nyolc évig alpolgármester volt, jelenleg önkormányzati képviselő, a Mathias Corvinus Collegium képzési központjának vezetője, a Fidelitas országos választmányának elnöke. Az értékekről, a szerzetesrendek lehetőségeiről és a személyes motivációkról beszélgettünk.
Az Ön életútja szerteágazó. Mi az a központi gondolat, amely összefogja a különböző irányokat?
Mindig igyekeztem céltudatos lenni, egész fiatal koromtól kezdve nem volt kérdés, hogy a közéletben szeretnék valamilyen módon részt venni. Az életem egyik meghatározó eseménye a 2002-es országgyűlési választás két fordulója közötti győri FIDESZ-nagygyűlés, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök úr fogalmazta meg pontosan, mi a tétje a választásnak. Ez akkor engem nagyon megérintett, és ennek hatására beléptem a Fidelitasba, amelyet akkoriban Szijjártó Péter vezetett, és az ő munkája nagyon inspirált. A Fidelitasban végigjártam a ranglétrát, és arra nagyon büszke vagyok, hogy az országos választmány elnöki tisztségét tölthetem be jelenleg is. 2010-ben önkormányzati képviselő lettem, 2012-2020-ig alpolgármestere voltam Győr városának, és most nagy büszkeség, hogy a Mathias Corvinus Collegium (MCC) képzési központját vezethetem. Az MCC-ben a fiatal tehetségek felkarolása olyan szép feladat, amelyben öröm részt venni. A közélet és a politika mellett szorosan az életem része volt a tudomány és a tehetséggondozás is.
A Mathias Corvinus Collegium kifejezetten tehetséggondozásra fókuszál. Hogyan épül fel ez a képzési struktúra?
Bármilyen érdeklődési területről érkezhetnek hozzánk a fiatalok. Három képzési programunk van: a fiatal tehetség programunkkal az általános iskola felső tagozatát célozzuk, itt még vannak műszaki és természettudományos kurzusok a társadalomtudományi területek mellett. A középiskolás programunk már a társadalomtudomány felé orientálódik, az egyetemi programunk, amelyben bentlakásos kollégiumi lehetőséget is kínálunk a fiataloknak, kifejezetten társadalomtudományi fókuszú. Az MCC-t az országgyűlés választotta ki a kárpát-medencei tehetséggondozás letéteményesévé, amivel az is együtt jár, hogy a budapesti központ mellett elkezdett terjeszkedni a szervezet. Néhány éven belül 35 helyszínen leszünk jelen a Kárpát-medencében, és akkor tízezer fiatallal fogunk foglalkozni, ami óriási dolog. Nekünk pedig nagy büszkeség, hogy Győr ebben a szervezetrendszerben régiós központ. Ez azt jelenti, hogy a régió tehetségeit mi karolhatjuk fel, mi támogathatjuk.
Egyetemi oktatóként milyennek látja a hallgatókat? Gyakran megfogalmazódik az a nézet, hogy a hallgatók színvonala felhígult.
Az elmúlt 5-8 évben nagyon pozitív változásokat látok sok mindennel kapcsolatban. Az egyik az, hogy ezt a felhígulást nem érzem itt a Széchenyi István egyetemen, sőt nagyon jó minőségi szinttel rendelkeznek a hallgatók. Ez nyilván együtt jár azzal, hogy az egyetem vonzása az elmúlt években sokat javult. A mostani egyetemista generáción azt látom, máshogy kell velük beszélni, máshogy kell őket tanítani, mint ahogy minket tanítottak. Értem ezalatt, hogy sokkal jobb eredményt lehet elérni, ha a fiatalokat bevonjuk az órákba, egy-egy témát közösen beszélünk meg, adott esetben adunk olvasni valót otthonra, és megkérdezzük róla a saját véleményüket. A száraz tananyag leadása helyett az interaktív órák azok, amik sikerre vezetnek. Természetesen mindig van kudarcélmény, de összességében minőségjavulást érzek, ebben benne van az is, hogy az egyetem már a külföld felé is nyitott, egyre több külföldi diák van az egyetemen. Egészen más érzés angolul tanítani, és az ember azt érzi, megint léptünk egyet fölfelé.
A Szent Mór Bencés Perjelségben folyt egy kutatás, amely a perjelség középtávú stratégiáját dolgozta ki, és vizsgálta azt, milyen hatása van a szerzetesrendnek egy város életében. Jelenleg is folyik egy kutatás. Mit lehet erről a munkáról tudni?
Ez is egy izgalmas történet, amely azt mutatja, hogy minden mindennel összefügg, és Győrben olyan kapcsolódási pontok léteznek, hogy az ember nem is gondolná, hogy ezekből mik jönnek ki. A Széchenyi István Egyetemen a regionális tudomány területén működöm, és néhány évvel ezelőtt létrehoztuk a Gróf Bethlen István Kutatóközpontot. Minden évben nyári egyetemet szervezünk Bethlen István szülőhelyére, a gernyeszegi kastélyba Erdélyben, Marosvásárhely mellett. Egyik évben Sárai-Szabó Kelemen perjel atya is csatlakozott hozzánk, az ottani beszélgetések és előadások, illetve a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tett látogatásunk hatására arra jutottunk, milyen jó lenne tudományos szempontból is foglalkozni a szerzetesrendek helyi hatásaival. Nagyon sokáig, egészen a középkortól kezdve a szerzetesrendek nagyon komoly hatással voltak a helyi közösségekre, a gazdaságra, a társadalomra, az oktatásra, szociális területre és minden más egyébre. A szerzetesrendek felszámolását követően ez a hatás Magyarországon 1945 után gyakorlatilag megszűnt, és sem előtte, sem a rendszerváltást követően nem tudunk olyan átfogó vizsgálatról, amely azt nézné meg, hogy a szerzetesrendek a helyi közösségekre milyen hatással bírnak. Amit egy ilyen kutatásban vizsgálni érdemes, hogy hány iskolát tartanak fönn, milyen tanulói létszámhoz jutnak el, milyen szociális intézményekben fejtenek ki hatásokat, milyen gazdaság- és turizmusfejlesztő lépéseik vannak, illetve az sem elhanyagolható, hogy milyen mértékben vesznek részt a lelkipásztori munkákban, hiszen nagyon sokszor az egyházmegyés szolgálati helyeket is szerzetesek látják el. Nekünk most az a célunk, hogy a Magyarországon működő valamennyi férfi szerzetesrend helyi hatásait megvizsgáljuk akár intézményes szempontból, akár lelkipásztori tevékenység alapján. Jelen pillanatban az alapkutatásnál tartunk, felmérjük az alapadatokat, adatbázisokat, hogy valójában miből is tudunk dolgozni, ezután pedig mélyinterjúkat készítünk az érintett szervezetek vezetőivel.
Ebben a korai szakaszban lehet látni már tendenciákat?
Ennek az átfogó kutatásnak az alapját képezte az a kutatás, amelyet két éve végeztünk a győri bencéseknél azért, hogy a perjelség középtávú fejlesztési stratégiáját megtervezzük. Minden ilyen felmérés esetén fontos, hogy a kulcsszereplőket megkérdezzük arról, hogy mi a víziójuk. Mi a víziója az adott szerzetes közösségnek, az egyes szerzeteseknek, a szervezetek vezetőinek, szülőknek, diákoknak, híveknek, mindenkinek, aki érintett ebben a rendszerben? Azt látom, és a győri bencések esetében ezt ki merem jelenteni, hogy akár egy nagyvárosban, akár egy kistelepülésen a szerzetesrendek, a szerzetes közösségek, illetve a köréjük kiépülő infrastruktúra, intézményhálózat újra mozgásba tudja lendíteni az adott településeket. Nagyon bízom benne, hogy a kutatómunka befejeztével tudományosan is alá tudjuk támasztani ezeket a tapasztalatokat.
A győri bencéseknek milyen középtávú stratégiát javasoltak?
Különböző szegmensekben vizsgáltuk, hogy mi legyen a jövőkép. Ami mindenképpen fontos, hogy a helyi beágyazottságát tovább erősíti a bencés közösség. Akár a város kulturális, oktatási, gazdasági életében még mélyebb, erőteljesebb kapcsolatokkal fog rendelkezni a következő időszakban, legalábbis a vízió ezt tartalmazza. Minden középtávú vagy hosszútávú fejlesztési stratégia akkor jó, ha megvalósításra kerülnek a javaslatok és az ötletek. Én úgy látom, hogy a győri bencéseknél ez is elindult. Például a hamarosan megnyíló sörözővel olyan szimbolikus tér nyílik meg a város központi helyén, ami szól azoknak is, akik valamilyen módon kötődnek a bencés közösséghez, meg azoknak is, akik csak külső szemlélőként érkeznek. A bencések által képviselt értékrend ilyen módon is közvetíthető. Nagyon izgalmas megállapítás volt, amikor megkérdeztük a szülőket, mik voltak azok a szempontok, amik miatt a bencés gimnáziumot választották. A lehetőségek közül – jó helyen van az iskola, kiemelkedő az oktatás színvonala stb. – torony magasan a bencés szerzetes közösség által képviselt értékrend nyert.
Meg tudjuk fogalmazni, mi a bencés értékrend?
Ez egy izgalmas kérdés, és a válaszhoz egy közelmúltbeli élményből tudok meríteni. Rod Dreher, amerikai professzor az MCC kötelékében vendégeskedett nálunk. Nemrégiben jelent meg Szent Benedek válaszútján címmel a könyve. Dreher szerint a mai társadalmunk már annyira eltávolodott a keresztény alapértékektől, hogy újra Szent Benedek példájához kell visszanyúlnunk. Szent Benedek egy hanyatló korszakban kivonult a civilizációból, és saját kis közösségeket hozott létre, jó példát mutatott, és így megtartotta a keresztény hitet a keresztényietlenné váló világban. Dreher azt mondja, nekünk is ilyen kis közösségeket kell alkotnunk, mert a liberális mainstream már annyira ural mindent, hogy saját kis bástyáinkba kell visszavonulnunk. Mégis mi pontosan a bencés értékrend? Azon felül, hogy nyilvánvalóan a katolikus keresztény értékeket és az ahhoz kapcsolódó alapvetéseket magunkénak valljuk, kiemelendő, hogy időtálló értékekről beszélünk, amely nursiai Szent Benedek megjelenése óta hatnak. Akármi is zajlik a világban, ha mi hiszünk egy alapvetésben, amellett igenis tartsunk ki, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy kisebbségben vagyunk.
A személyes mindennapokban ez az értékrend hogyan jelenik meg az ön életében?
A 2000-es évektől kezdve én teljes mértékben a keresztény konzervatív polgári világban mozgok, és emlékszem azokra az időkre 2010-ig, amikor egészen más szelek fújtak, és azt is látom, például az akadémiai világban még most sem beszélhetünk arról, hogy bármiféle nagy fokú elmozdulás történt volna. Hiába ömlik ránk mindenhonnan egyfajta mainstream, igenis ki kell tartani saját meggyőződésünk mellett. Igenis vannak olyan alapértékek, amik nem képezhetik vita tárgyát.
