A templom története

A jezsuiták letelepedése Győrben

A 17. század elején, a város török alóli felszabadítása után néhány évvel Győrben is megindult, és gyorsan megerősödött az ellenreformáció, nyugtalanságot keltve a zömében protestáns polgárság körében. A döntő fordulatot az jelezte, hogy az addig a reformációt pártoló főkapitányok után 1613-ban a várkapitány, buzgó katolikus lévén, a reformátusok templomát — a középkori plébániatemplomot — visszavette, és befolyásával elérte, hogy a püspök és a káptalan kezéből a ferencrendiek kapják meg a szomszédos telkekkel együtt. Az ezt követő években a város az ellen reformáció és a katolikus szellemi élet jelentős központjává vált. Pozsony és Nagyszombat mellett itt alakult ki olyan légkör, amely előkészítette a jezsuiták győri megjelenését.

Győrben a magas pártfogók támogatása ellenére a polgárság nem fogadta szívesen a jezsuiták letelepedési szándékát. A 17. század elején a városok általában bizalmatlanul szemlélték a rend tevékenységét, bár a jezsuiták mindenütt kitűnő iskolákat alapítottak. A rend győri megtelepedését Habsburg uralkodók, az esztergomi érsekek, a győri püspökök es a vár főkapitányai támogatták, míg a város polgársága és a székeskáptalan minden módon gátolni igyekezett. Az 1626 végén érkezett három jezsuita csak úgy vethette meg a lábát Győrben, hogy Dallos Miklós püspök a piactér déli oldalán telkeket vásárolt II. Ferdinánd császár és magyar király számára, aki azokat a jezsuitáknak adományozta. 1617-ben még tizennyolc ház és egy bejáró volt a mai telken, ezekből 1627-ben a piac sarkától kelet felé eső négy házhelyet kapták meg a jezsuiták.

A templom felépítése

Bár a rend tudatosan törekedett társadalmi támogatottságát növelni, és a vár, a város, a megye leg­befolyásosabbjait nyerte meg mecénásnak, de a székeskápta­lan szilárdan ellenállt, és egészen 1642-ig harcolt a kérdéses telkekért. Draskovics György püspök a fenti telkekhez még hét szomszédos házat vett meg a jezsuiták számára, de a tömbhöz tartozó két sarokház még 1634-ig polgári tulajdonban volt. A piactéri telkeket a püspökök szinte erőszakkal vásárolták fel, maguk a polgárok nem szívesen adták el azokat. De 1630-ban 246 növendéke volt a jezsuita gimnáziumnak, 1631-ben pedig már 433, és ide jártak a város legelőkelőbb polgárainak gyermekei is: az Angarano, Torkos, Jakasics, Beccaria, Fejérvári családok fiai. A rend válogatás nélkül minden jelentkezőt fölvett, hogy térítő tevékenységét minél szélesebb körben fejthesse ki. 1641-ben hétévi építkezés után szentelték fel templomukat, 1641-42-ben pedig felállították első oltáraikat is, melyek megmutatják, hogy a jezsuiták milyen gonddal válogatták és nyerték meg a számukra legelőnyösebb mecénásokat. Az első, mintaadó oltár megrendelője a győri vár legmagasabb rangú magyar tisztje: Sibrik Pál alkapitány: Az oltár a kapitány védőszentjét, Szent Pált ábrázolja, ikonográfiája pedig példaként szolgál a protestánsok számára: Sibrik Pál protestánsnak született, és felnőtt korában tért át, akárcsak Szent Pál, aki a damaszkuszi úton világosodott meg. A polgárok az oltárkép hátterében Damaszkusz helyett Győr látképét fedezhették fel.

Az 1641-ben felállított Szent Rozália oltár adományozója Virgilio Beccaria, a város egyik leggazdagabb olasz kereskedő polgára, a Magyar Szentek oltárát Győr megye magyar nemessége emeltette, a Győzelmes Mária oltárát pedig a győri polgárok Beatae Mariae Virginis de Victoria kongregációja, melynek ünnepnapja október 7-e, a pogány törökök felett aratott lepantói győzelem emléknapja. Ekkorra már a káptalan is kénytelen volt elfogadni a helyzetet, és 1642-ben megállapodást kötött a jezsuitákkal a vitás telkeket illetően. Ezzel lezárult a jezsuiták győri letelepedése körüli sokéves harc, bár az építkezések, a belső munkák még évtizedekig folytatódtak.

A templom építéstörténete

A templom eredetileg a Jézus Társaság alapítója, Loyolai Szent Ignác tiszteletére épült 1634–41 között. Az építés kezdeményezője Szelepcsényi György érsek, tervezője a firenzei származású császári hadiépítész Baccio del Bianco, építőmestere Bartolomeo Torre volt. A templom alaprajzát tekintve a típusteremtő római Il Gesù mintájára épült. Még közelebb áll azonban ennek továbbfejlesztett kéttornyú változatához, a bécsi jezsuita templomhoz. A győri templomot a történelmi Magyarország területén csak a nagyszombati (egyetemi) templom előzi meg (1628–1636), s e körbe tartozik a pozsonyi erzsébetiek és a trencséni jezsuiták temploma is. E „bécsi norma” szerint épült templomok térképezése abban tér el az Il Gesùétól, hogy mellékkápolnáik nem egymásból, hanem a főhajóból nyílnak. Így megvalósulhatott az impozáns barokk belső tér teljes vizuális egysége. Győr esetében a széles hajóhoz három-három mellékkápolna és tágas szentély csatlakozik. A hajót lapos, fiókos dongaboltozat fedi.

1738-tól Acsády Adám győri kanonok költségén a templomban belső munkálatok folytak, többek között a hajó boltozása. Erre a diadalív hevederének címere utal. Az épület felszentelése 1641-ben történt, amint erről a kőkeretes főkapu felirata tudósít (D.O.M.B. M.V.S. IGNATIO SOC. IESV FVND. MDCXLI”). Az oromzatos főhomlokzat fülkéiben Nepomuki Szent János, János evangélista, Borgia Szent Ferenc, Szent András, fent középen az Immaculata, felette Loyolai Szent Ignác szobra látható. A fülkék keretdíszeinek kiképzése és a homlokzati toronypár építése Wittwer Márton kármelita szerzetes-építész nevéhez fűződik (1726).

A Szent Ignác-templom a hazai barokk templomépítészet kiemelkedő, példás stílusegységben megvalósult alkotása, amely az építtető jezsuita rend 1773-ban történt feloszlatása után is változatlan állapotban maradt fenn, 1802 óta az itt megtelepedett bencés rend gondozásában.