Szentlecke Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt második leveléből
Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: 2hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. 3Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. 4Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. 5Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. 6Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van. 7A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. 8Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.
Ez az Isten igéje!
Evangélium Szent Lukács könyvéből
9Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta Jézus: 10»Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. 11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. 12Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’ 13A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’ 14Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.«
15Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik. 16Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.«
Ezek az evangélium igéi!
Kedves testvérek!
2020. május 8-án Dr. Horváth Ciprián atya hazatért a Mennyei Atyához. Temetése a különleges helyzet miatt zárt körben volt Pannonhalmán május 14-én. Most, hogy enyhültek a korlátozások közösen emlékezünk meg róla és imádkozunk érte: győri rendtársai, tanítványai, diáktársai, barátai, ismerősei. Ciprián atya 1966-tól 1990-ig volt a győri bencés gimnázium hittanára. Büszke volt arra, hogy hány későbbi püspök és pap tanára volt itt, de büszke volt mindenkire, hiszen a májusi öregdiák-találkozókon mindig ő volt az első, kiült a templom elé és várta az érkezőket. Köszönöm, hogy ma ennyien eljöttetek érte imádkozni!
A szentmise elején nézzünk magunkba, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, bánjuk meg bűneinket és mulasztásainkat, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait, hogy méltó módon ajánlhassuk fel imánkat Ciprián atyáért!
Kedves testvérek!
„A halál naponként ott álljon szemed előtt” – Szent Benedek a regulában a jócselekedet eszközei közé sorolja ezt a tanácsot is. A bencés életében a halál gondolata eszköz a jóra és nem egy rémisztő gondolat. Helyre teszi a mindennapok gondjait, nyűgjeit – mik ezek a halálhoz, a végítélethez viszonyítva? De helyre tesz bennünket akkor is, amikor gőgösek, hiúk akarunk lenni a teljesítményeinkre – mik ezek a halálhoz, az örök értékekhez, a végítélethez képest? Alázatra tanít bennünket Szent Benedek, arra, hogy helyesen értékeljük magunkat Isten és emberek előtt. Az evangéliumi részlet vámosa bűnbánóan áll meg az Úr előtt: „nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’” 1999-ben Ciprián atya súlyos balesetet szenvedett, én akkor lettem novícius Pannonhalmán. Egy gurulós támasztékkal tudott csak sétálni a folyosón és emlékszem, hogy állt a hosszú folyosó végén és nézett le a falura, amikor odamentem mellé, nagyon megörült, ismertem már diákkoromból és mesélni kezdett arról, hogy rájött, hogy meg kell térnie, Isten adott neki még egy esélyt, hogy méltó módon élje hivatását. A halál gondolata, közelsége a jóra indította, bár addig is jó volt ő, sok embernek volt támasza a hit útján, az Isten felé vezető úton. Mindig is bűnösként gondolt magára, távol állt tőle az elbizakodottság, mások megvetése. De talán ekkortól még tudatosabban próbált élni, szolgálni erejéhez mérten. Nem véletlen, hogy a vámos és a farizeus példázata után mondja el Jézus: „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.” Azt hiszem, hogy azért tudott Ciprián atya közel kerülni másokhoz, mert őrizte magában a gyermeki lelkületet. Őszintén tudott érdeklődni, örülni a másiknak, lelkesedni. Azért is szeretett itt Győrben, elmondása szerint, mert nagyokat lehetett énekelni, Teodóz atya a diákokat, bencéseket is a lelkes, hallható éneklésre buzdított, szerette ezt Ciprián atya nagyon, lelkesen vett részt a húsvét hajnali kunszigeti Krisztus-kereséseken is Teodóz atyával. Ugyanakkor igazi tanító is volt, komolyan vette Szent Pál buzdítását: „2hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”. Diákok és hívek nemzedékeit oktatta, nevelte, vitte közelebb Krisztushoz. Egyik ismerőse így emlékezett meg róla: „Hálával tartozunk neki, segítségével tudtunk mi – frissen végzett, lakásért Győrbe települt fiatalok – beilleszkedni a győri létbe. Nem kis kockázatot vállalt az 1969 őszétől a Felszabadulás úti panellakásunkban összegyűlő kis közösség vezetésével. Mindig vidám, kedves, megértő egyénisége az addig templomot csak építészeti alkotásként ismerő fiatalokat lelkes “cipriótákká” tette.” Azt hiszem, hogy egy bencésnek nincs is nagyobb öröme, mint ha ilyen eszköz tud lenni Isten kezében, ha általa minél többen eljutnak oda, hogy a templom nem csak művészeti alkotás, hanem az élő Isten háza, ahol Vele találkozhatunk, ahol erőt kapunk arra, hogy élő közösségeket alkossunk, hogy a világban élve só és világosság tudunk lenni. Azért imádkozunk ma, hogy beteljesedjék Ciprián atya életében Szent Pál vágya: készen vár az igazság győzelmi koszorúja. Hiszem, hogy Isten irgalma és szeretete megadja ezt hű szolgájának, mert igaz rá az is, amit előtte mond Szent Pál: „7A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” Sokan láttuk Ciprián atyát várakozni, itt a bencés templom előtt, Pannonhalmán a főkapu előtt, ahogyan ő várt tanítványaira, ismerőseire, barátaira, hiszem, hogy így várta Isten is őt és adta neki a győzelmi koszorút, az örök boldogságot! Így legyen! Ámen
Sárai-Szabó Kelemen perjel atya
