Kedves testvérek, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén a saját keresztségünket is ünnepeljük.
Minden húsvéti vigilián megújítjuk a keresztségi fogadásainkat: ellene mondunk a bűnnek és hitvallást teszünk. Megvalljuk, hogy hiszünk a Teremtő Atyában, az élet alkotójában, hiszünk Krisztusban, aki megváltott bennünket a bűntől és visszavezet az Atyához, hiszünk a Szentlélekben, aki naponta kegyelmével támogat, hiszünk az egy Egyházban és annak tanításában. Nézzünk magunkba a szentmise elején, hogy mennyire próbálunk eszerint élni. Küzdeni a bűn ellen és úgy élni, hogy a megváltott élet legyen a napjaink középpontjában. Bánjuk meg…
Kedves testvérek!
Jézus a mai ünnepen sorban áll a kegyelemért, beáll a bűnbánók sorába, türelmesen kivárja a sorát és engedelmeskedik az Atya parancsának, mindent szépen sorban végez: az igazság szerint. Milyen nagy példa Ő ma megint nekünk, akik türelmetlenek vagyunk, akik sürgetünk dolgokat, a kegyelmet sem lehet sürgetni, ki kell várni, megvan az ideje annak is. Fogadjam el, hogy a lelki élet növekedése időbe telik, szépen lassan lehet tovább haladni. Jézus hallotta, hogy János keresztel, ezért ment oda. Mire van nekünk fülünk? Mit hallunk meg a mindennapok zajában? A jóra is figyelünk, a figyelmeztető szóra is figyelünk? Elfogadjuk azt? Érdekes a hely, ahol János keresztel. A Jordán folyó a Holt-tengerbe folyik bele, a világ legsósabb tengervizébe egy édesvizű folyó. A halak, amelyek a folyóban élnek, ha a sodrással úsznak csak, előbb-utóbb a tengerbe érnek és ott elpusztulnak. De a halak se mind buták, amint megérzik, hogy növekszik a sókoncentráció, szépen visszafordulnak és a sodrással szemben, elindulnak felfelé. És ahol már érezhető a sókoncentráció növekedése, az éppen ez a hely, ahol János keresztel. Fordulnak az okosabb és tapasztaltabb halak, hogy ne a biztos halálba menjenek és fordul az emberek élete is. Eddig talán csak az árral úsztak, úgy éltek, ahogy mindenki, de megérezték, hogy valami nem ok, nem lesz ennek jó vége, meg kell fordulni, meg kell változni, bűnbánatot kell tartani, szembe kell menni a kényelmessel, a nyugissal és akár ütközünk is pár sorstárssal, de akkor is vissza kell fordulni, mert a biztos halál felé megyünk. A keresztény embernek fel kell ismernie ezeket a fordulókat, ki kell fejlesztenünk magunkban az érzéket, amikor megérezzük, hogy itt fordulni kell. Könnyű dolgunk van, hiszen az évszázadok alatt az Egyház közössége elég jól megismerte az emberi lélek mélységeit, a társadalom kísértéseit, amikor kényelmessé válunk, amikor vitetjük magunkat és rámutat, hogy mi az, ami nem helyes irány, ami nem az életet munkálja, hanem sivárrá válik az élet és egyhangú. A Jordán az élet, van olyan része, amikor kényelmes és hagyatkozhatunk a többiekre, mehetünk egy irányba, de egyszer csak figyelmessé kell válni és indulni visszafelé, lendületet venni, erőt venni, ütközni és indulni felfelé, hogy élet legyen bennünk újra. Nem könnyű a fordulat, nem könnyű ütközni, indulni vissza, de van egy óriási erőforrásunk, egy szeretet-töltetünk. Isten nekünk is mondja, amit Jézusnak mondott: te vagy az én szeretett fiam. Ez a szeretet, Isten felénk áradó jóságos és irgalmas szeretete, ami kihívások elé is állít minket, erőt ad ahhoz, hogy induljunk felfelé, hogy ne féljünk az ütközéstől, a magánytól, a megnemértettségtől és fordulatot, új lendületet kapjon az életünk. Legyen ilyen az új esztendőnk, amikor fordulatot veszünk, amikor vállaljuk a keresztény élet kihívásait, amikor nem alkuszunk meg, hanem kiállunk Isten és az Ő általa elképzelt élet mellett. Úgy legyen. Ámen
