Benedek Regulájának első szava felszólítás: „Hallgasd meg!”
Ez a „Hallgasd meg” – az antik szerzőknél a felszólítást követő egész szöveget röviden összefoglalja.
A meghallgatás a hallás intenzívebb formája: az ember hall, s közben koncentrál, feszülten, éberen.
Ma kénytelenek vagyunk mindig valamit hallani: szinte szünet nélkül bombáz bennünket számtalan médium, eláraszt bennünket környezetünk zaja, amely csak kivételesen lesz valódi beszélgetéssé. Sokan bedugaszolják mindkét fülüket, és a hanghordozókból áradó zörejjel védekeznek a kívülről jövő zajjal szemben és csak azt hallják, amit akarnak.
Ebben a szituációban Benedek ”Hallgasd meg!” felszólítása ébresztő felkiáltássá válik. Kifejezetten ezt mondja: „Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból és megdöbbent füllel halljuk!” És megmagyarázza: „Az a fontos, hogy te ismét helyesen akarj hallani. Mivel elhagytad magad, semmire sem figyeltél oda. Oda húzódtál vissza, ahova te magad akartál.”
Mivel régóta nem figyeltél semmire igazán, valójában már sehova sem tartozol. A szavak burkai, a zörejek nem bírnak el téged. Úszol, hányódsz rajtuk. Pusztán attól való félelmedben, hogy elsüllyedhetsz, ismét haladéktalanul bekapcsolod őket, mihelyt egyszer elmaradnak.
Benedek „a mester tanítására” és az „Isten hangjára” való odafigyelésről beszél; meghallásról beszél. Ez így talán túl szigorúan hangzik. Mindenekelőtt a te belső éberségedről és figyelmedről van szó. Ezért szólít fel Benedek: „hajlítsd hozzá szíved figyelmesen” és „meg ne keményítsd szívedet.”
Mikor hallgattál utoljára igazán a szívedre? Mikor hallottad meg, amit a szíved keres és akar, annak ellenére, hogy mindenféle illúzió, vágyálom, szenvedély, görcsösség és gátlásosság megkeményítette.
Legyen bátorságod odafigyelni. Szánj rá időt. Tedd hosszan. Tarts ki.
Most van itt az óra – nem holnap vagy esetleg holnapután, hogy felkelj az álomból és megdöbbent füllel ismét hallj.
(A Regula szövegét Söveges Dávid fordításából idézzük)
