Nagypéntek van… Jézus halálának az emléknapja… 3 óra… Ekkor halt meg.
Most járjuk végig Jézus keresztútját.
A mait.
A 2010-es keresztútját.
1. Pilátus halálra ítéli Jézust.
2010 ítélete Jézuson a közömbösség.
Mit törődnek vele az emberek…
Csak házuk, lakásuk legyen…
Külföldre mehessenek nyaralni…
Előmenetelük legyen…
Bejussanak az áhított iskolába…
Csak rosszat ne mondjanak róluk az emberek…
És én nem vagyok iránta közömbös?
Újíts meg minket Urunk!2. Jézus vállára veszi a keresztet.
2010-ben ki vállal szívesen keresztet?
A mindennapi munkát zúgolódás nélkül…
Idegcsillapító nélkül az életet…
A másik boldogságát a magamé helyett…
A vallásos embernek kijáró gúnyt és megvetést…
Esetleges hátrányos helyzetet…
Viszonzás reménye nélkül áldozat…
Uram, mi szeretnénk elkerülni a kereszteket…
Tudom Uram, aki nem veszi fel keresztjét mindennap és nem követ, nem méltó hozzád.3. Jézus először esik el a kereszttel.
2010 embere nem szokott elesni…
A másik hibázik…
Ő kezdi a veszekedést…
Neki nincs végzettsége…
Ő lelkiismeretlen…
Világhelyzet, „Ez van” –én nem tehetek róla…
Mi sohasem hibázunk?
Nem hibázunk, ha talpra kelünk…4. Jézus szent Anyjával találkozik.
2010 emberének giccses a Mária tisztelete…
Csodaváró emberek babonája…
Mária, „olyan hasznosi Mária”…
Jézus a középpont, – semmibe veszik anyját…
Olyan nőies dolog…
Érzelmi motívumú vallásosság…
Pedig a kereszt alatt Jézus rábízott minket.
És mindenkinek van édesanyja.
Máriának nem Jézus meggyötört arca okoz fájdalmat, hanem az, hogy a mai ember tőle és Jézusától is elfordítja a fejét.És én?
Imádkozzál érettünk Mária most és halálunk óráján!5. Cirenei Simon segít Jézusnak.
2010-ben szívesen segít az ember a másiknak, csak jó reklám legyen.
Politikából.
Majd viszonozni fogja.
Ha nem segítek, mit szólnak az emberek?
Elvégre én jó ember vagyok.
Hadd lássa, hogy különb vagyok, mint ő.
És milyen szándékkal vagyok jó?
Bármit teszünk bárkinek, Jézusnak tesszük.6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak.
2010-ben Veronikát megkérdeznénk:
Mit akartál elérni ezzel?
Milyen érzések fűztek hozzá?
Bevallhatod, vesztőhelyre megy!
El se tudjuk képzelni, hogy egy asszony szívből, becsületesen és őszintén szeret.
Talán, mert magunkból indulunk ki?
Uram, adj nekünk gyöngéd emberi szívet!7. Jézus másodszor esik el a kereszttel.
2010-ben azt mondanánk erre:
nézzen szembe önmagával, többre vállalkozott, mint amit bír.
Már az első botlásból tanulhatott volna…
Megúszhatta volna az egészet, ha kicsit kedvére tesz az írástudóknak.
Ő kereste…
S közben a földön vannak anyagi gondokkal küszködő, gyermekeket vállaló szülők…
A kudarcokat a jobbért vállaló emberek…
Emberek, akik azt hiszik, hogy a becsületesen végzett munka is elég a sikerhez.
S mi is elfordítjuk a fejünket…
Te mindenkit felemeltél. Add, hogy ilyenek legyünk mi is.8. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat.
Mi is sírunk másokon.
Szegény, egészen elzüllött.
Hiába, nem nevelték, az utca nevelte.
Mi lesz a mai fiatalokkal? Hitetlenek, erkölcstelenek, semmi tisztelet nincs bennük.
Jézus szava: magatok miatt sírjatok.
Tanítottátok a hitre őket? Milyen példával?
Neveltétek erkölcsre? Talán az a sebtében elhadart felvilágosítás volt az?
S talán azért tiszteletlenek, mert nincs mit tisztelni bennetek?
Uram, igazad lehet!
Add, hogy soha ne legyek oka más rossz életének!9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel.
2010 embere egy lépést sem menne tovább.
Kilátástalan…
Nem érdemes…
Különben sem bírom tovább.
Igaz, ha Jézus nélkül próbálkozunk.
Juttasd eszünkbe mindig szavad: nélkülem semmit se tehettek.10. Jézust megfosztják ruháitól.
2010-ben ez nem fájna.
Levetkőztet a divat.
Még inkább a léha beszéd.
Ma elfogadott a mezítelenség.
És mi szégyellnivaló van ebben? –mondják.
Mert gátakat rombol a beszéd: a szemérem gátját.
Mert lángokat gyújt a ruhátlanság: családi fészkeket hamvaszt el.
Süket, aki nem hallja az apa nélkül felnövő gyermekek jajszavát.
Van, aki nem veszi észre, hogy a mezítelenség mennyire megalázza az embert…
Értünk Uram!
Adj nekünk tiszta szívet!11. Jézust keresztre szegezik.
2010 emberei nem hagynák magukat.
Számukra nincs sírig tartó házastársi hűség. –az keresztreszegezés lenne.
Nekik nincs egész életre szóló hit. –Az vakbuzgóság lenne.
Önként –amíg én akarom.
De végig a kereszten –ezt nem kívánhatja senki.
Jogom van a boldogsághoz. Igaz!
Ezt kibírni csak szeretetből lehet!
Uram, segíts, hogy m is vállaljuk a hűséget.12. Jézus meghal a kereszten.
Életet adni másért? 2010-ben ez ostobaság.
Inkább pénzt… Biztatást… Rokonszenvet. Többet nem.
Egy élete van az embernek.
Egy fiatalsága.
Az élet az túl sok.
Ostoba az is, akik életét adja Istennek: papnak, szerzetesnek megy: Igaz!
Segíts, hogy megtegyük mindig azt a kicsit, amit kívánsz tőlünk.13. Jézus testét leveszik a keresztről és Fájdalmas Anyja ölébe fektetik.
2010-ben Jézus halála egy hír lenne a sok közül.
Megjelenne egy jó pár lapban. Meg az interneten is.
Érdekes riportot lehetne írni róla.
Szenzációs képekkel közölnék.
Mert mi még a legmélyebb emberi érzésekben is a mutatósat keressük.
A látványosat. De nem az embert… az asszonyt… az anyát.
Nem kérdezzük, hogy nekünk hogy fájna.
Mi nézői szeretünk lenni az eseményeknek.
Hát már ennyire szívtelenek lennénk?
Uram, add, hogy megmozduljon a szívünk a mások szenvedése láttán.14. Jézus holttestét sírba teszik.
2010-ben elhamvasztanák. Praktikusabb… Olcsóbb.
Ebben semmi sincsen.
A nagyobb baj, hogy megfeledkezünk halottainkról és jézusról is.
Baj az is, hogy nem gondolunk a halálra.
Nem is készülünk rá.
Csak arra, hogy kik legyenek az örökösök.
Milyen ruhában temessenek.
Sírkövet is állítsanak szép felirattal.
Fontosabb lenne, hogy milyen életet zár le a sír.
Mert ettől függ a feltámadás.
Segíts úgy élnünk, hogy örök életre támadjunk fel.Végigjártuk Uram keresztutadat.
Ünneplő ruhában.
Fáradság nélkül.
Könnyű volt.
Követni nehezebb a mindennapok keresztútján.
Kérünk, segíts benne.
Példád, legyen számunkra az útmutatás, halálod, az erőforrás.
Utánad akarunk menni, hogy egykor elérjünk Téged, boldogságunkat.
Aki élsz és uralkodol, Isten mindörökké.Ámen.
Ennek a keresztútnak az eredetije 1968-ban, nagypénteken hangzott el a Szent Imre-templomban.
Ruppert János, a fiatalon elhunyt, legendás hírű szentimrevárosi káplán írta.
