Jézus mennybemenetele előtt feltűnően sokat beszél tanítványainak az igazságról. Mielőtt felemelkedik, és eltűnik a felhők közt az apostolok szeme elől, megígéri a Szentlélek Isten elküldését, aki vigasztal, és eszükbe juttatja, megérteti velük mindazt, amit mondott korábban. A Szentlelket, aki nem hagyja őket kétségekben, aki megtanítja őket majd az igazságra.
Ebből is láthatjuk, hogy Jézus valóban mennyire az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, hiszen az egész emberi történelmet egy nagyon fontos problémájánál fogva ragadja meg. Ne álltassuk magunkat. Lássuk meg, hogy az emberiség mindig is, ma is egy óriási dilemma közepette élt, él. Az ember mohó vággyal kutatja az igazságot. Szívének és értelmének olyannyira szüksége van az igazságra, mint egy korty vízre, egy falat kenyérre. S közben azt is érzékelhetjük, hogy még a megismerhető igazságtól is elborzad. Letagadja, csonkítja, elfordítja tőle szemét és fülét.
Igazán nem veszem észre, hogy a mai körülmények közt a társadalomnak és az egyénnek több fogalma lenne az igazságról, mint akkor Pilátusnak, aki rezignáltan csak annyit mond Jézus szavaira: „Ugyan mi az igazság?” Az igazságból ma is csak annyit szeretünk fogyasztani, amennyi jólesik nekünk. Özönlik felénk mindenféle „megbízható” hírforrásból a leleplezés, a botrány, a kutatási eredmény, az egymásnak ellentmondó politikai személyiségek – számukra – megingathatatlan igazsága, és csak az eldurvuló hangnemből tudhatjuk biztosan, hogy mindegyik mellébeszél.
Ilyen körülmények közt eltűnődhetünk, hogy mi értelme lenne, ha Jézus ma is itt járna köztünk a földön, kínzásnak és megvettetésnek kiszolgáltatott emberi testben? Láthattuk, mi történt Vele, amikor egyszer már megtette ezt. Miért is álltatnák magunkat avval, hogy ma különb sorsa lenne?
Mégis, én mindig valami szomorúsággal olvasom, hogy Jézus visszatér az Atyához, és köztünk megjelenő emberi mivoltában nem találkozhatom vele. Hiányzik a hangja, a mozdulatai, az érzékelhető tekintete. Valamiféle veszteséget érzek.
De be kell látnom, hogy Isten bölcsessége mindent meghaladó. Igen, Jézus nem „itt hagy” minket, hanem mint Ő, Maga az Igazság visszatér oda, ahol teljes maradhat. Ahol nem kisajátítható személyes célokra, ahol nem leköphető és megalázható, ahol nem elferdíthető és csak félig-meddig kimondható. Ahol nem bemószerolható pitiáner önérdekekkel, nem lenézhető, elkenhető.
Oda tér vissza Jézus, maga az Igazság, ahová csak azok juthatnak el, akik nem megrögzöttek a hazugságban és a féligazságokban. Akik vállalják a tudatlanságból, vagy az önérdekből elkövetett hazugságaikkal való fájó szembenézést. Oda tér vissza Jézus, ahol az igazság megkérdőjelezhetetlen. Nem elhagy minket Krisztus, hanem a méltó helyére kerül.
Csak az a hely méltó az Istenember és az igaz ember számára, ahol az Igazság ítélkezik az ember felett, nem pedig az, ahol az ember ítél az Igazság felett.
Kerekes Hubert OSB
