Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni? Ha ennek hallatára azt feleled: “Én”! – írja Benedek Regulájának Előszavában, akkor a megfelelő könyvet tartod a kezedben.
Mert ehhez kell elvezetnie. És azonnal egy gyakorlati útmutatást is ad, hogyan kezdd el.
Talán kételyei is támadtak írás közben, komolyan veszik-e őt az olvasói, ha éppen ezzel az útmutatással kezdi. Ezért előtte még egyszer megjelöli mondandója tárgyát: „Ha igazi és örök életet akarsz, … (valóban ezt teszed?)”, hogy csak azután jöjjön elő azzal, amit mondani akar: “tiltsd el a nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne szóljon csalárdságot.”
Zavarba hozhat bennünket, hogy ezzel kezdi. Engednünk kell, hogy hasson ránk. Inkább azt várnánk, hogy Benedek elsőként arról beszél, hogy aki bölcsebben és teljesebben akar élni, annak egy-két tekintetben meg kell változtatnia életvitelét. Azonban nem ezt teszi, a beszéddel kezdi. Nem a rossz élet vezet el a rossz beszédhez, állapítja meg, hanem fordítva van: a hamis, a hazudozó beszéd vezet a hamis, a hazug élethez.
Benedek számára a beszéd értékes volt. Ezért utal Regulájában sokszor a hallgatásra, hiszen rajta múlik, hogy a beszéd nem inflálódik és nem értéktelenedik el. Ez a meggyőződés és ez a cél a zsidó- és keresztény spirituális hagyomány sajátos jellemvonást tükrözi. Abból a bölcsességből él, hogy a kezdetben volt az ige, a teremtő szó, amelynek a világ létét köszönheti. „És Isten volt az Ige.” (Jn 1,1). Az igaz szó tartja meg a világot a létében. Igaz szó nélkül nincs igaz élet.
A bűnbeesést, amelynél Ádám és Éva kikerültek a paradicsomi élet teljességéből, „a ravasz kígyó” hazug szavai okozták és ez vezetett a további hazugságok láncreakciójához, amely egészen napjainkig tart és a mi kapcsolatainkat – politikai és személyes kapcsolatainkat egyaránt – szétzilálja. Nem is beszélve azokról a szavakról és képekről, amelyeket az állandóan jelenlévő reklám és véleményalakítás jól kigondoltan és profi módon megfogalmaz. Tehát neked a magad helyén kell megszakítanod a továbbhazudozás láncát, hogy az igaz élet és jó napok megvalósuljanak a világban.
Ügyelj tehát a beszédedre, mondja Benedek. Még kiegészíthetjük: egész általánosságban ügyelj a beszédre a környezetedben. Légy kritikus.
Benedek még arról is beszél, hogy az embernek még a „szívében is az igazságot kell szólnia”. Mert gyakran a hazudozás már az önmagaddal való beszélgetésben kezdődik. Figyelj kritikusan önmagadra.
