Szent Jeromos ünnepének közelében tartja Egyházunk a Szentírás vasárnapját! Szent Jeromos volt az 5. században az első. aki teljes latin fordítását elkészítette a Bibliának és így még többen tudták megismerni az Isten Igéjét! Mennyire ismerjük Isten szavát, mennyire fontoljuk meg üzenetét, amit újból és újból hallunk? A Könyvek könyve Isten üzenete számunkra: van Mózesunk és vannak prófétáik, hallgassanak azokra – figyelmeztet ma Jézus az evangéliumban. Isten mindent kinyilatkoztatott nekünk a Szentírás könyveiben és ezt kiegészíti a római egyház hagyománya, tradíciója, csak komolyan kellene vennünk, és úgy alakítani az életünket! Akarjuk egyre jobban megismerni ezt a gazdag hagyományt! Vizsgáljuk…
A szegény Lázár és a gazdag ember története komoly figyelemfelhívás. Hiszen ma is élnek köztünk gazdag emberek és látjuk a nyomorgókat is, ma is tapasztaljuk a nagy szakadékot gazdag és szegény között. Elsőre talán még úgy is tűnhet, hogy e két állapot a meghatározó Isten szemében. De azt hiszem, hogy egy kicsit érdemes mélyebbre menni a történetben, mert Isten nem a pénztárcákat és a bankszámlákat nézi, hanem a szíveket! Isten logikáját érdemes megfigyelni a példázatban. A földi világban, köztünk, éppen a gazdagnak van neve: meg tudjuk nevezni a közösségünk gazdagjait, beszélünk róluk, híresek, és a szegények névtelenek, nem beszélünk róluk. Isten azonban a szegényt nevezi itt meg: a szegény Lázár – vigasztalja ezzel az olvasót, bennünket, akik jobbára névtelenek, a tömeg részei vagyunk: Isten jól tudja a nevünket, számítunk neki mi is. Méltóságot ad ezzel nekünk, a világ szegényeinek, emberszámba vesz bennünket, hogy mi is embernek tartsuk magunkat és ahhoz mérten éljünk és küzdjünk már itt a földön. A gazdag ember kapuja zárva van a szegény előtt, de a gazdag Isten megnyitja a kapuját a szegénynek halála után.
Miért van zárva a kapuja a gazdagnak? Miért ilyen az ember, hogy a vagyon önzővé, zárkózottá teszi? Isten szeretné, ha ugyanúgy, ahogyan Ő sem tartja zárva az ajtaját, mi is megőriznénk érzékenységünket, figyelmességünket akkor is, amikor jól megy. Túl könnyen azonosulunk a vagyonnal, a hírnévvel, a társadalmi pozíciónkkal és az ember túl könnyen feledésbe merül. Hány híres és gazdag ember szenved a magánytól, az állandó bizalmatlanságtól: vajon engem kedvelnek vagy csak a pénzemet, a hírnevemet, a pozíciómat? Túl gyorsan elfeleltjük törékeny emberségünket és emberi igényeinket és zárkózunk be a világ által adott lehetőségekbe, ahol erősnek, könyörtelennek, keménynek kell lenni. Mennyire eltorzítja ez a jót és a szépet bennünk, mennyire nem ad teret ez az igazi szabadságnak, az Isten adta gyermeki felszabadultságnak.
A mély szakadék már itt a földön kialakul bennünk és ezt visszük aztán magunkkal az örök életre is. Az itt megélt borzasztó magány, a kínzó szomjúság az igaz élet után, a másvilágon valós lesz és már nem tudja csillapítani semmi és senki.
Mi az örömhír? Hogy van lehetőségünk küzdenünk Isten erejével a borzasztó magány és a kínzó szomjúság ellen: meg kell őriznünk emberségünket, nem szakadékokat kell ásnunk, hanem éppenséggel hidakat építenünk a másik felé, bátran és szabadon élni a földi élet lehetőségeivel a mások javára is. Vegyük komolyan Isten szavát, az egyház tanítását, amivel a magány és önzés elleni küzdelemre hív és küld bennünket és kilépve az elvárások szorításából, tegyük emberibbé a magunk és a mások életét is! Ámen
Sárai-Szabó Kelemen
