Győri Bencés helytörténeti kiállítás

A kiállítás azt mutatja be, hogy a győri bencések hogyan fonódtak össze a város életével. Megismerjük a bencések és elődeik életét, a munkásságukat hangsúlyt helyezve többek között az oktatásra és az ezzel kapcsolatos közösségépítő szerepükre.
A kiállítás látogatói egy kvíz kitöltésével értékes ajándékokat nyerhetnek a projekt zárásakor.
A kiállítás megtekinthető a Bencés Bolt előtti térben.
A sorsolás tervezett dátuma: 2022.06.30.

---

Bierbauer Lipót (Ferenc) (1841. november 9. – 1917. február 7.)

Életrajzi összefoglaló:
Született: Kőszeg (Vas megye) 1841. november 9. Beöltözött: 1857. szeptember 8. Fogadalmat tett: 1863. május 26. Revalidálta (fogadalmát megerősítette): 1864. szeptember 23. Áldozópappá szentelték: 1864. november 19. 1864-1865 között gimnáziumi tanár Sopronban. 1865-1867 között főiskolai tanár Pannonhalmán. 1867-1885 között gimnáziumi tanár Győrben. 1885-1890 között jószágkormányzó Pannonhalmán. 1890-1898 között jószágkormányzó Varsány. 1898-1914 között jószágkormányzó Tarjánpusztán. 1914-1917 között nyugalomban, Tihanyban. Meghalt Balatonfüreden 1917. február 7-én.

Győrben töltött évei és további életútja:
„Kutató, fürkésző ész, kitűnő szorgalmú és fáradhatatlan munkás. A gyakorlat embere, a ki physikai tudását a laboratóriumból az életbe viszi. Ez a törekvés, hogy az elmélet eredményeit az életben kell megvalósítani és ezzel a magyar kultúrát emelni, egyik fő jellemvonása.”- írta róla rendtársa, Saly Brunó.

Bierbauer Lipót a klasszikus értelemben véve polihisztor volt. Győri rendbeli tartózkodása idején gyakorlati tudását a város javára fordította. Neki köszönhető az első telefonvonal, amelyet 1870-ben építettek ki az ő tervei szerint. Összekötötte vele a bencés rendház egyes szobáit, de ami nagy szenzációnak számított, hogy a mai Radó-szigeten álló kőszínházat telefonvonallal kötötte össze a bencés rendházzal. Ha városunkban megnyitjuk a vízcsapokat, szintén meg kell emlékeznünk Bierbauer atyáról. A győri városatyák a Mosoni-Duna vízét szándékozták ivóvízként használni. A szerzetesatya ezt nem találta megfelelő minőségűnek ezért javaslatára 1883. július 18-án 7 méter mély kutat ástak kiskút ligetben 1884. június 15-én adták át a vízművet a polgároknak, ahonnan 2 km hosszú vezeték szállította a vizet a mai Budai úton található, Győr akkori első víztornyába. Innen látták el a belvárost majd Újvárost és Szigetet forrásvíz minőségű ivóvízzel. Tevékenységei közé tartozott még fizika és csillagászat tankönyvek írása is. Részt vett a város tűzoltási módszereinek fejlesztésében. Híres volt a fény és tűzijáték készítéséről. Gazdagította a bencés gimnázium állatgyűjteményét. Pártoló tagként bekerült a Győri Ének- és Zeneegyletbe. E mellett számtalan győri egylet és társulat tagja volt. Előadásokat tartott a villamosáramról és kísérletei eredményeiről.

Bierbauer atya tudományos és kutató munkásságát győri évei után további állomáshelyein is kamatoztatta, kiemelendő közülük a szőlőtermesztés és a borkészítés terén tett munkássága. 1917. február 7-én, Balatonfüreden hunyt el.

Forrás:
– A PANNONHALMI SZENT BENEDEK-REND NÉVTÁRA 1802-1986 Széchenyi Nyomda, Győr 87. K-882.
– A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium – jubileumi évkönyve, 1626-1976. Szerk. Bánhegyi Miksa. Győr, Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, 1977.
– A Pannonhalmi Főapátság története, 6/b. köt. : a rend új kora, új munkaköre 1802-től napjainkig. Szerk. Sörös Pongrác. Budapest, 1917. 1187 p.
– Horváth Árpád A megkésett világhír. Bp., Móra K., 1980.
– A fotók a Pannonhalmi Főapátság fotótárából származnak.

---

Dr. Czinár Mór (Pál) bölcsészdoktor (1787. március 30. – 1875. február 10.)

Életrajzi összefoglaló:
Született: Szakolca (Nyitra megye) 1787. március 30. Beöltözött: 1802. október 31. Fogadalmat tett: 1808. szeptember 14. Áldozópappá szentelték: 1811. április 23. 1809-1810 között gimnáziumi tanár Nagyszombatban. 1810-1811 között gimnáziumi tanár Győrben, 1811-1812 között tanár Pannonhalmán. 1812-1814 között gimnáziumi tanár Pozsonyban. 1814-1815 között tanár Pannonhalmán. 1815-1824 között rendes növendék tanár Győrben. 1824-1826 között házfőnök és igazgató Győrben. 1825-1826 között házgondnok is Győrben. 1826-1828 között házfőnök és igazgató Pozsonyban. 1828-1842 között főapáti titkár, közben 1829-1832 között levéltáros is Pannonhalmán. 1842-1870 között könyvtáros és levéltáros Pannonhalmán. 1870-1875 között rendházi lelkiatya Pannonhalmán. Meghalt Pannonhalmán 1875. február 10-én.

Győrben töltött évei és további életútja:
„Azt tartá élete legszebb perczeinek, ha ugymond a tudománynak szolgálhat, ha adeptusaival járhat annak tárában, a könyv- és levéltárban, melyet nagyrészt ő alkotott, melynek kincseit ő tette leginkább használhatókká és közkeletűekké. Nézze- mondotta Czinár-, ez képzi minden hiú, földi örömömet, dicsőíteni a nagy elméket és szolgálni, segédkezni a tudomány munkásainak.”- emlékezett róla Ipolyi Arnold püspök.

A Jedlik Ányos és Deák Ferenc tanáraként ismert Czinár Mór gimnáziumi éveit Győrött töltötte. A rendbe való belépése és áldozópappá szentelése után, 1815-től Győrött bölcselet természettan szakos tanár volt. 1817-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett a pesti egyetemen. Kitűnő fizikus és kémikus hírében állt, életét azonban a történelemtudomány mellett kötelezte el.. A kutatások az tanúsítják, hogy Jedlik sokat tanulhatott tőle gimnáziumi évei alatt. Czinár atya, Győrben a Benedek rendi Főegymnáziumban (mai Czuczor Gergely gimnázium) tanárként kezdte meg történészi munkásságát. 1824-26-ig a győri gimnázium igazgatója és a rend házfőnöke volt. Történetírói munkássága a győri és pozsonyi évek után Pannonhalmán teljesedett ki igazán, amikor a főmonostor könyvtárosa és levéltárosa lett. Rendszerezte a könyvtár és a levéltár anyagait, gondozta a numizmatikai gyűjteményt. Munkásságában kisebb megingást okozott az 1848-49-is forradalom és szabadságharc. Királyhűsége miatt el akarta hagyni az országot. Később a hatalmi rendeződés után kapcsolatait igyekezett a rend javára fordítani. A történelem oktatás céljára összeállította az 1805-ig megkoronázott magyar királyok történetét (Historia regum Hungariae ad mentem benigni systematis de anno 1805 concinnata címmel). Több kéziratos könyve is fennmaradt, melyekben egyes apátságok birtokviszonyait és irodalmi munkásságait jegyezte le. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én választotta levelező tagjává. Székfoglalóját Győr vármegyei Sabariáról címmel 1859. július 25-én tartotta meg. Haláláig, 1875-ig számos történeti munkája jelent meg, melyek nagy segítséget nyújtanak egyes apátságok történetének megismerésében. 1875. február 10-én, Pannonhalmán hunyt el.

Forrás:
– A PANNONHALMI SZENT BENEDEK-REND NÉVTÁRA 1802-1986 Széchenyi Nyomda, Győr 87. K-882.
– EZER ÉV SZÁZ BENCÉSE Szerk: Solymos Szilveszter OSB Pannonhalma 1997.
– Vasárnapi Ujság 5-ik szám. Tizenegyedik évfolyam. Pest, 1864. január 31-én.
– A fotók a Pannonhalmi Főapátság fotótárából származnak.

---

Czuczor Gergely (István) (1800. szeptember 17. – 1866. szeptember 9.)

Életrajzi összefoglaló:
Született: Andód (Nyitra megye) 1800. szeptember 17. Beöltözött: 1817. október 25. Fogadalmat tett: 1822. október 19. Áldozópappá szentelték: 1824. szeptember 26. 1820-1823 között teológiai hallgató Pesten. 1824-1828 között gimnáziumi tanár. 1828-1829 között rendes növendék tanár Győrben. 1829-1835 között gimnáziumi tanár Komáromban. 1835-1837 között a Magyar Tudományos Akadémia ügyvivő és titkár aljegyzője. 1837-1838 között rendes növendék tanár és másod könyvtáros Pannonhalmán. 1838-1845 között rendes növendék tanár Győrben. 1845-1866 között a nagy magyar szótár szerkesztője Pesten. Közben szabadságvesztés, raboskodás Pesten és Kufsteinben. 1851-ben kegyelmet kap az Akadémia kérésére. Meghalt Pesten 1866. szeptember 9-én.

Győrben töltött évei és további életútja:
Az ifjú Czuczor, kiváló gimnáziumi tanárai életpéldájának hatására lépett be 1817-ben a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe. Már korán megmutatkozott az irodalom iráni fogékonysága. Kispapkorában elég sokat betegeskedett és ekkor írta meg az Augsburgi ütközet című első eposzát. Kisfaludy Károly ennek hatására látogatja meg Czuczort betegágyánál és így köszönti: „Nemzet Hősköltője! Kisfaludy ajánlja neked barátságát!” Műve ezután jelent meg az Aurórában. 1824-ben kerül Győrbe tanárnak, itt is szentelték áldozópappá. Győrből Komáromba került, majd onnan a Magyar Tudományos Társasághoz, ahol megválasztják Akadémiai tagnak mellette jegyzőnek és levéltárosnak. Műveit nem mindig fogadta osztatlan siker, sőt udvari parancsra el is kobozzák azokat. Emiatt Pannonhalmára vonult vissza 1837-ben. 1839-ben a főapát kinevezte tanárnak a győri királyi Akadémiára. Nemsokkal ezután újra a növendékek tanára lett. 1845-ben Pestre költözik. Népszerűségét jelzendő, a győriek tüntetést szerveztek az ellen, hogy városukból elhelyezzék Czuczort. Hatalmas fáklyászenével tisztelegnek előtte. Olyannal, amelyet még nem látott a város-tudósítanak az eseményről.

Pestre kerülése után megbízást kapott az Akadémia által kiadandó magyar nagyszótár szerkesztésére. Életében az 1848-as forradalom hozott fordulópontot. Egy barátja bíztatására a forradalom ügye mellé állt. Hazafias érzéseit a Riadó című költeményében írja meg, mely a későbbiekben sok meghurcoltatást okozott neki. A császári hadak bevonultak Pestre, de Czuczor tántoríthatatlanul a helyén maradt. 1849. január 18-án elfogták és haditörvényszék elé állították költeménye miatt. Windischgraetz halálra akarta ítélni, ám gyóntatója jóindulata következtében halálítélet helyett hatévi börtönbüntetést kapott. Barátai közül többen is közbenjártak ügye enyhítésének érdekében. Raboskodott Pesten és Kufsteinben is. A folyamatos közbenjárásra végül 1851. május 22-én szabadult 844 napi börtön fogság után.

Szabadulása után visszatért Pestre ahol életének utolsó szakaszát töltötte. Nyelvészi kutatómunkája mellett átdolgozta és elkészítette az Akadémiai nagyszótár még nem végleges változatát. Czuczor halála után munkatársa Fogarasi János fejezte be a munkát. Ebből az alkalomból az Akadémia arany emlékérmet veretett, mellyel méltó módon megünnepelték a nagy mű megalkotását.
Czuczor Gergely 1866. szeptember 9-én Pesten hunyt el. Emlékét a mai napig nagy tisztelet övezi. Szobra ma a róla elnevezett gimnázium előtt áll, unokatestvére Jedlik Ányos szobra mellett a győri Széchenyi téren.

Forrás:
– A PANNONHALMI SZENT BENEDEK-REND NÉVTÁRA 1802-1986 Széchenyi Nyomda, Győr 87. K-882.
– EZER ÉV SZÁZ BENCÉSE Szerk: Solymos Szilveszter OSB Pannonhalma 1997.
– CZUCZOR GERGELY ÉLETE ÉS MUNKÁI Szerk: dr. Koltai Virgil Budapest 1885.
– A fotók a Pannonhalmi Főapátság fotótárából származnak.

---

Dr. Hollósy Jusztinián (Ernő) bölcsészdoktor (1819. december 26. – 1900. január 24.)

Életrajzi összefoglaló:
Született: Nagyszombat (Pozsony megye) 1819. december 26. Beöltözött: 1835. szeptember 16. Fogadalmat tett: 1843. július 25. Áldozópappá szentelték: 1843. október 8. 1843-1848 között gimnáziumi tanár Győrben. 1848-1850 között rendes növendék tanár Pannonhalmán. 1850-1862 között gimnáziumi tanár Sopronban. 1862-1866 között főiskolai tanár. 1866-1869 között alperjel és főapáti titkár Pannonhalmán. 1869-1873 között perjel Bakonybélben. 1873-1874 között házfőnök és igazgató Esztergomban. 1874-1900 között apát Celldömölkön. Meghalt Celldömölkön 1900. január 24-én.

Győrben töltött évei és további életútja:
Hollósy Jusztiniánt leginkább, mint dömölki apátot ismerjük. Hittudós volt, emellett csillagászattal foglalkozott. „A teremtő kezének égbolton végzett alkotó munkáját szemlélte a lencséken keresztül”-fogalmazott egyik rendtársa. 1835-ben lépett be a bencés rendbe. Győrben bölcseleti tanfolyamot végzett, Bakonybélben szerezte tanári oklevelét. Teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte el. A szépművészetek és bölcselet tudományából doktorált Pesten. Műértő és műkedvelő hírében állt, ám saját maga egyszerű fényűzéstől mentes életet élt. 1843-ban szentelték pappá. Győrben a Benedek rendi főgymnáziumban öt évet töltött kezdő tanárként; szabad idejét a költészetnek szentelte: latinul és magyarul írt verseket, ám ezek kiadását nem tartotta fontosnak. A kéziratok csak az íróasztal fiókját gazdagították. Emellett vers – és költészettant írt, – de ezek is kéziratban maradtak. Változatos témákban folytatott kutatásokat, melyek egy-egy kötet formájában publikálásra kerültek. Főként a csillagászattal kapcsolatos művei hoztak neki ismertséget és tekintélyt. A folyamatos kutatómunkák eredményeként megírta a Népszerű csillagászt c. művét, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia díjjal jutalmazott, és 1863-ban levelező tagjai sorába is választotta. 1865-ben a pannonhalmi főapát-választáson második jelöltnek választották meg, és csak az ő határozott ellenállása akadályozta meg az első helyre választott beteges Kruesz Krizosztomot azon szándékában, hogy az ő kedvéért visszavonuljon. 30 évnyi tudományos kutatómunka és oktatói munka után megválasztották a dömölki apátnak. Itt hunyt el 80 éves korában, 1900. január 24-én.

Forrás:
– A PANNONHALMI SZENT BENEDEK-REND NÉVTÁRA 1802-1986 Széchenyi Nyomda, Győr 87. K-882
– NÉPSZERŰ CSILLAGÁSZAT. Pest, 1864.
– MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON IV. Gas-Hom. Bp. 1998.
– A fotók a Pannonhalmi Főapátság fotótárából származnak.

---

Dr. Jedlik Ányos (István) bölcsészdoktor (1800. január 11. – 1895. december 13.)

Életrajzi összefoglaló:
Született: Szémő (Komárom megye) 1800. január 11. Beöltözött: 1817. október 25. Fogadalmat tett: 1821. április 14. Áldozópappá szentelték: 1825. szeptember 3. 1822-1823 között gimnáziumi tanár Győrben. 1823-1825 között hittanhallgató Pannonhalmán. 1825-1831 között gimnáziumi tanár Győrben. 1831-1840 között Akadémiai tanár Pozsonyban. 1840-1878 között egyetemi tanár Pesten. (1873-tól Budapest.) 1878-1895 között nyugalomban, Győrben. Meghalt Győrben 1895. december 13-án.

Győrben töltött évei és további életútja:
„…minden tudományban tanulhattam volna eleget és szépet, de a fizikában tanulok és egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is.”- vallotta magáról.
Az országban és talán azon is túl sokan hallottak Jedlik Ányosról, akit a győriek büszkén emlegetnek. Neve eggyé vált a dinamóval és a szódavíz ipari előállításának módszerével. 78 éves szerzetesi élete során számos kísérlet és találmány fordult meg a kezei között. 1825-től a győri líceum tanára volt. Eleinte természettant, természetrajzot és mezei gazdaságtant tanított. Később kémiával, fénytannal és elektromosságtannal foglalkozott, e témákban mélyítette tudását. Győri tanári időszaka alatt fejlesztette ki a szódavízgyártógépet, mely a szóda ipari előállítását szolgálta. Az eljárást 1829-ben írta le „Mesterséges savanyúvizek” című tudományos értekezésében. Ennek alapján hozták létre az első szikvízgyártó üzemet. Jedlik találta ki a klasszikus szódásüveget is, ami által tárolható és ezáltal állandóan frissen fogyasztható lett a szikvíz. 1842. október 5-én, Fóton, Fáy András hívta szüretre a pincéjébe Vörösmarty Mihályt és barátait, akik közt volt Jedlik Ányos is, aki magával vitte a világ legelső palackozott szódavizét. Hogy a bort felhígítsák, az egybegyűltek meglepődésére szódavizet adtak hozzá. Az így kapott elegyet németesen spriccernek nevezték el, ám az Vörösmartynak nem tetszett, ezért magyarul a fröccs nevet adta neki. Így történt az első fröccs elfogyasztása Magyarországon.

Szintén győri évei alatt találta fel a dinamógépet. 1827-28 között fejlesztette ki az első villanymágnessel működő forgómotort, melyet villamdelejes forgonynak nevezett el. Ezzel hat évvel előzte meg az első szabadalmaztatott villanymotort. Később, 1855-ben ezt felhasználva fejlesztette ki az első villanymotorral működő motorkocsi elődjét.
Az 1848-49-es szabadságharc idején több rendtársával együtt nemzetőrnek állt. Ezt követően több időt szentelt tankönyvek írására, melyek a későbbiekben segítették fizika tantárgy oktatását.
Sokat dolgozott a magyar nyelvű műszaki és tudományos szakkifejezések gyűjteményének összeállításában. Néhány példa azok közül a kifejezések közül, amelyet Jedlik alkotott és magyarosított: léggömb, tehetetlenségi nyomaték, eredő erő, dugattyú, merőleges, kilométer, hullámhossz és még sok más.

78 évesen vonult vissza az oktatásból. Idős korát fizikai kísérletek végzésével és tudományos irodalom írásával töltötte.
Győri találmányainak nagy részét a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium Jedlik termében őrzik kiállítás formájában. 1895-ben Győrben halt meg, sírja a Nádorvárosi köztemetőben található.

Forrás:
– A PANNONHALMI SZENT BENEDEK-REND NÉVTÁRA 1802-1986 Széchenyi Nyomda, Győr 87. K-882.
– EZER ÉV SZÁZ BENCÉSE Szerk: Solymos Szilveszter OSB Pannonhalma 1997.
– JEDLIK ÁNYOS EMLÉKEZETE SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJÁN Szerk: Király Árpád, Jedlik Ányos Titkárság, 2000.
– Akadémiai Értesítő Jedlik Ányos Emlékezete VII. Kötet 6. Füzet Írta: Eötvös Loránd 1897. június 15.
– A fotók a Pannonhalmi Főapátság fotótárából származnak.

---

Méry Etel (József) (1834. március 5. – 1883. május 25.)

Életrajzi összefoglaló:
Született: Magyarszölény (Komárom megye) 1834. március 5. Beöltözött: 1851. szeptember 11. Fogadalmat tett: 1855. május 29. Áldozópappá szentelték: 1857. augusztus 31. 1857-1862 között gimnáziumi tanár Pápán. 1862-1883 között gimnáziumi tanár Győrben. Meghalt Győrben 1883. május 25-én.

Győrben töltött évei és további életútja:
Méry Etel bencés szerzetestanár neve elsősorban a régészeti gyűjtemény és a város helytörténeti gyűjteményének bővítésével és gazdagításával hozható kapcsolatba. Fiatalos, lelkes mentalitással vette át 1864-ben a Rómer Flóris által létrehozott, eredetileg a bencés gimnáziumban elhelyezett első győri múzeum gyűjteményét, mely ma a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum anyagának nagy részét teszi ki. Méry nevéhez fűződnek a város környéki nagy ásatások. Elkészítette a város területén előkerült római kori síremlékek és feliratos kövek leírását, valamint azok kataszterét. Legnagyobb sikere a győri céhes emlékek összegyűjtése volt. Ahogy írják az ezzel kapcsolatos források, még pont időben, a céhek megszűnése idején az 1870-es években kezdte meg a gyűjtést. Az összegyűjtött anyagba megtalálhatunk alapítóleveleket, céhládákat, mesterremekeket, behívótáblákat, céhpecséteket. Ezek azt bizonyítják hogy az egyes céhek jól megbecsülték az alapítók hagyatékát. Méry atya részt vett az úgynevezett homokgödri római kori emlékek, és a mai Nádorváros, azon belül a kálvária körüli római kori síremlékek megmentésében. A régészeti eredményekről publikált a Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend Győri Főgymnasiumának értesítőibe. Több rendtársával együtt részt vett a Fehér Ipoly pannonhalmi bencés szerzetestanár, később főapát által szerkesztett Győr megye és város egyetemes leírása című monográfia elkészítésében 1874-ben. Tudományos munkássága mellett szépirodalmi műveket is írt. 49 éves korában hunyt el Győrött. Sírja a győri köztemetőben található.

Forrás:
– A PANNONHALMI SZENT BENEDEK-REND NÉVTÁRA 1802-1986 Széchenyi Nyomda, Győr 87. K-882.
– A fotók a Pannonhalmi Főapátság fotótárából származnak.

---

Dr. Rómer Flóris (Ferenc) bölcsészdoktor (1815. április 12. – 1889. március 18.)

Rövid életrajzi összefoglaló:
Született: Pozsony, 1815. április 12. Beöltözött: 1830. október 16. Fogadalmat tett: 1836. május 24. Áldozópappá szentelték: 1838. július 26. 1838-1839 között segédlelkész Tihanyban. 1839-1842 között gimnáziumi tanár. 1843-1845 között rendes növendék tanár Győrben. 1845-1848 között akadémiai tanár Pozsonyban. 1848-1849 között részt vett a szabadságharcban, majd 1849-1854 között fogoly Bécsben, Olmützben, Josefstadt-ban. 1854-1857 között nevelő Szuborics Antalnál, majd gróf Erdődy Károlynál. 1857-1861 között gimnáziumi tanár Győrben. 1861-1867 között állami gimnáziumi igazgató Pesten. 1867-1876 között egyetemi tanár Pesten. 1874. május 11. besztercebányai egyházmegyés pap és jánosi címzetes apát, majd nagyváradi kanonok lett, és mint ilyen halt meg 1889.március 18-án.

Győrben töltött évei és további életútja:
„…a nyugalom, a tétlenség nekem a halál. Ez a Benczések egyik főbűne, hogy soha nyugodni nem tudok, és csak akkor merek enni, ha megszolgáltam.” – vallotta magáról Kruesz Krizosztomhoz írt levelében Rómer.
A magyarországi régészet és műemlékvédelem atyja, a győri főgymnasium első múzeumának alapítója a mai Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum névadója. Már fiatal korában fogékony és elhivatott volt a régik korok hagyatékának méltó módon való megőrzésére. Tanári pályafutását 1832-1835 között Győrött kezdte meg. Kispapként, tanára és mentora, Guzmics Izidor bakonybéli apát kérésére a Magyar Tudományos Akadémia számára ő másolta le precíz pontossággal a XVI. század első feléből származó Tihanyi-kódexet. 1843-1845 között a rendi növendékek tanára volt a győri gimnáziumban. A várossal való kapcsolata ekkor kezdődött szorosabbá válni. Elkezdett foglalkozni a környék természeti és épített örökségével. Ezen évei alatt ismerkedett meg Ebenhöch Ferenc koroncói plébánossal, aki a régészet terén adott számára kezdő bíztatásokat. Együtt gyűjtötték a Győr vidéken fellelhető értékeket. 1857-ben visszatér Győrbe tanárnak és 1861-ig marad a városban. Ebben az időszakban felhívást intéz a város és környékének lakosságához, hogy a múlthoz kötődő tárgyakat és emlékeket adják be az új múzeumba megőrzésre, ahol rendszerezve és katalogizálva kerülnek kiállításra. A kiállítás látogathatóságát is megszervezte vezetett „túrák” keretein belül. A győri építkezések során előkerült római kori kőemlékeket sorra mentette meg az enyészettől. Szorgalmasan járja a vidéket és a felújításra szoruló, mai értelemben vett műemlék épületeket összeírja, jegyzeteket és rajzokat készít róluk, melyeket publikál is. Folyamatosan levelezik barátjával, Ebenhöch Ferenccel, melyek fontos kortörténeti dokumentumnak számítanak a régész szakmában. Emellett levelezik Ipolyi Arnold püspökkel, aki szintén a korai magyar műemlékvédelem terén tevékenykedett. Az Amerikában munkálkodó Xantus Jánossal is tartja a kapcsolatot levelezés útján. 1861 után Rómer győri gyűjteményét és munkásságát Méry Etel gondozta tovább.

Győri tartózkodása után Rómer Flóris, Pesten, az Akadémia levéltárosa lett, majd 1867-ben tanárnak nevezik ki az egyetem régészeti tanszékére. 1875-ban Rómától felmentést kap, hogy kiléphessen a bencés rendből és világi papként folytathassa tovább hivatását. 1877-ban Ipolyi Arnold kinevezi Jánosi címzetes apátnak. Rómer az apátsági templomot szakszerűen, műemlékhez méltó módon felújíttatta. 1877-ben nagyváradi kanonok lett. Egészsége 1888-tól rohamosan romlott. Síremlékét saját maga rendelte meg a nagyváradi temetőbe. 1889. március 18-án hunyt el Nagyváradon.

Forrás:
– A PANNONHALMI SZENT BENEDEK-REND NÉVTÁRA 1802-1986 Széchenyi Nyomda, Győr 87. K-882.
-„ROMERT SOKAN, FLORIÁNT CSAK KEVESEN ISMERIK” Szerk: Csécs Teréz Szent Mór Bencés Perjelség Győr 2019.
– RÓMER FLÓRIS FERENC-ÉLETRAJZOK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK1. A MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM NAGYJAI SOROZAT Szerk: Dr. Valter Ilona Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft. 2006.
– EZER ÉV SZÁZ BENCÉSE Szerk: Solymos Szilveszter OSB Pannonhalma 1997.
– A fotók a Pannonhalmi Főapátság fotótárából származnak.

---

Dr. Rónay Jácint (János) bölcsészdoktor (1814. május 13. – 1889. április 17.)

Rövid életrajzi összefoglaló:
Született: Székesfehérvár, 1814. május 13. Beöltözött: 1831. október 31. Fogadalmat tett: 1836. május 24. Áldozópappá szentelték: 1839. július 20. 1839-1840 között főapáti szertartó Pannonhalmán. 1840-1848 között rendes növendék tanár Győrben. 1848-1849 között részt vett a szabadságharcban. 1849-1866 között Angliában élt emigrációban. 1866-1871 között a Magyar Tudományos Akadémia titkára. 1871-től Rudolf trónörökös tanára. 1872. június 7. Esztergomi egyházmegyés pap, majd pozsonyi prépost és választott scutarii püspök lett. Meghalt Pozsonyban 1889. április 17-én.

Győrben töltött évei és további életútja:
Rónay Jácint 1831-ben lépett be a Pannonhalmi Szent Benedek-rendbe, egy éves noviciátus után a győri rendházban kezdi meg a tanári munkára történő felkészítő két éves tanfolyamokat. Itt görög nyelvet, magyar irodalmat és szépírást, magyar történelemet, filozófiát és matematikát hallgat. Erről a két évéről panaszkodik naplójában. Túl megterhelőnek találta az oktatást és nagyon magasnak az elvárásokat. Úgy érezte, hogy az oktatás alatt az ifjú növendékeket nem készítették fel a világi nevelésmódszerre. Ám tanulmányai végeztével és Bakonybélben töltött főiskolai évei után megváltozott a véleménye. Kiváló érzéke lett az oktatásra. Ezen adottságai miatt nevezte ki a főapát a győri líceum tanárának, ahol a rendi növendékeket oktatta filozófiára. Ebben az időszakban szerezte doktorátusát filozófiából. 1848-ban tevékenyen rész vesz a forradalom eseményeiben a magyar hazafiak oldalán. 1849-ben a császári hadsereg elfoglalta Pestet, ekkor Pannonhlmára menekült a letartóztatás elől. A rend nem nézte jó szemmel a forradalomban való részvételét, ezért úgy érezte, hogy „zárdafogságban” van a főmonostorban.

Két hónapos pannonhalmi tartózkodása alatt egyvalakit említ meg, mint igaz és hű barátot, Hollósy Jusztiniánt, a későbbi dömölki apátot. Amikor ’49. április végén a magyar seregek visszafoglalják Győrt az osztrákoktól, Rónay újra csatlakozik a szabadságharcosokhoz. Próbál a rendek segíteni, hiszen Pannonhalma megvédte őt a letartóztatástól. Kiáll a győrszentmártoni plébánosért, aki a császáriak ellen buzdított és halálos ítéletet kapott. Rónay közbenjárására azonban felmentették.

A császári csapatok győzelme után az ismét menekülésre kényszerülő Rónay, álnéven, az Alföldön bujkált. 1850-ben egy maroknyi magyar földdel a kezében Londonba emigrált. Tizenhat évnyi száműzetése alatt természettudománnyal foglalkozott, több publikációja is megjelent, ez alatt az időszaka alatt nem tartott kapcsolatot Pannonhalmával, de soha nem tagadta meg papi életét. Londonban magántanítványokat oktatott. Többek között Kossuth Lajos gyermekeinek volt tanára. Latint, magyar nyelvet és irodalmat oktatott számukra. Napóleon egyik unokaöccsét, a nyelvész Louis Lucien Bonapartét magyarra tanította. Rónay elsőként ismertette a magyar olvasókkal Charles Darwin, Thomas Henry Huxley és Charles Lyell evolúciós tanait.

A kiegyezés előtt, hazatérési szándékát megosztotta barátjával, Hollósy Jusztiniánnal, aki biztatja ebben az ügyben. A főapát, Kruesz Krizosztom közbenjárására útlevelet kapott, amellyel hazatérhetett. Visszatérése után hamar bekerült a társadalmi életbe, ez köszönhető a külföldről korábban hazaközölt publikációinak. Megválasztották a Tudományos Akadémia rendes tagjának és jegyzőjének. 1871-ben Rudolf trónörököst oktatta magyar történelemre. 1872 kilépett a bencés rendből és Esztergomi egyházmegyés pap lett, majd pozsonyi prépost és választott scutarii püspök. 1875-től Mária Valéria főhercegnő magántanára lett egészen 1883-ig. Miután megkapta a valóságos belső titkos tanácsos címet felhagyott az udvari szolgálattal. 1889. április 17-én Pozsonyban hunyt el.
Forrás:
– A PANNONHALMI SZENT BENEDEK-REND NÉVTÁRA 1802-1986 Széchenyi Nyomda, Győr 87. K-882.
– EZER ÉV SZÁZ BENCÉSE Szerk: Solymos Szilveszter OSB Pannonhalma 1997.
– A fotók a Pannonhalmi Főapátság fotótárából származnak.

---

Vaszary Kolos (Ferenc) (1832. február 12. – 1915. szeptember 3.)

Rövid életrajzi összefoglaló:
Született: Keszthely (Zala megye) 1832. február 12. Beöltözött: 1847. szeptember 15. Fogadalmat tett: 1854. június 6. Áldozópappá szentelték: 1855. május 26. 1855-1856 között gimnáziumi tanár Komáromban. 1856-1861 között gimnáziumi tanár Pápán. 1861-1869 között gimnáziumi tanár Esztergomban. 1869-1885 között házfőnök és igazgató Győrben. 1885-1891 között főapát Pannonhalmán. 1891-1915 között Esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás. 1913-1915 nyugalomban Balatonfüreden. Balatonfüreden halt meg 1915. szeptember 3-án.

Győrben töltött évei és további életútja:
„Mindnyájan rajongtunk érte; kivált történelmi óráinak örültünk. Gyermeki szívünket senki se tudta olyan lelkesedésre lobbantani, mint ő; csupa láng, csupa rajongás voltunk igéi nyomán a hazáért.”-emlékezett róla egyik diákja.

Vaszary Kolosról sokaknak, mint esztergomi érsek, vagy éppen pannonhalmi főapát illetve a balatonfüredi Vaszary Villa építtetője jut eszükbe. Mindezek mellett a győriek is nagyon sokat köszönhetnek neki. Kimagasló irodalmi és tanári munkájának tudható be, hogy Kruesz Krizosztom főapát 1869-ben kinevezte a győri gimnázium igazgatójának. 1885-ig töltötte be ezt a tisztséget, emellett a győri bencés rendház házfőnöke volt. Ezen évei alatt ismerkedett meg a győri oktatási helyzettel és az akkori gimnázium épületének állapotával. Egyik első dolga volt, hogy segít a szegény sorsú diákok helyzetén. Igazgatóságának idején emelkedett az intézmény oktatásának színvonala és tekintélye. Ennek a fejlődésnek tudható be, hogy József főherceg magántanulónak íratta be két fiát, Józsefet és Lászlót a győri főgymnásiumba. Vaszary sokat tett a történelemoktatás fejlesztéséért, állandó kutatómunkákat végzett a magyar történelem kiemelkedő eseményeivel kapcsolatosan. A legeredményesebb győri munkája az 1884. évben kiadott Éretesítő a Pannonhalmi Szent-Benedek Rend Győri Főgymnásiumáról című kötetben jelent meg. A kutatómunkában I. Ulászló magyar király esküszegése és a várnai veszedelemmel kapcsolatosan fellelt dokumentumokat összegezi. Áldozatos szolgálatának elismeréseként 1884-ben a király tanügyi munkásságának 30. évfordulója alkalmából a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta Vaszary Kolosnak.

Győri éveit követően 1885-1891 között pannonhalmi főapát volt, ekkor sem feledkezett meg a győri gimnázium elöregedett épületéről. Újjáépíttette és a kor igényeinek megfelelően modernizáltatta a gimnázium épületét. 1891-1915 között esztergomi érsek, hercegprímás volt. 1915. szeptember 3-án, Balatonfüreden halt meg.

Forrás:
– A PANNONHALMI SZENT BENEDEK-REND NÉVTÁRA 1802-1986 Széchenyi Nyomda, Győr 87. K-882.
– ÉRTESÍTŐ A PANNONHALMI SZT-BENEDEK-REND GYŐRI FŐGYMNASIUMÁRÓL AZ 1883-84. TANÉV VÉGÉN Győr, 1884.
– EZER ÉV SZÁZ BENCÉSE Szerk: Solymos Szilveszter OSB Pannonhalma 1997.
– A fotók a Pannonhalmi Főapátság fotótárából származnak.

---

Kvízkérdések