Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő. Iz. 11, 1-5
Ádvent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy “meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk” – írja Pilinszky János.
Ádvent a várakozás ideje, az éj sötétjében várunk a hajnal világosságára, amely megvilágítja életünket. Istent fürkésszük, aki fényt hoz a sötétségünkbe, aki értelmet visz értelmetlenségeinkbe, aki válaszol kérdéseinkre. A várakozás életünk alapélményeihez tartozik. Az ember mindig várakozásban él. Emlékezz csak arra, mi történt és hogyan volt, amikor vártál valakire, aki fontos volt számodra. Megbeszéltél vele egy találkozót. És most várod, amíg csak meg nem érkezik. Pontosan kiszámoltad, mikor kellene jönnie. Órádat nézed, egészen izgatott és feszült vagy. – Ilyenkor sejthetjük meg, hogy mit jelenthet Isten eljövetelére várni az Ádventben. – Várakozás közben kiszínezed magadban, milyen lesz a találkozásod vele. És csalódott vagy, ha a várt – a szeretett – személy várat magára. Úgy gondolod: „Ha ő megérkezik, akkor minden másként lesz az életemben, nyugtalan szívem megnyugszik, itt a beteljesedés, valósággá válik minden, amire vágyakozom.” De ugyanakkor azt is pontosan tudod, hogy várakozásod mindig nagyobb, mint a beteljesedés. Többet vársz, többre vágysz, mint amennyit az illető nyújtani képes. Feszülten várakoztál, azonban a beszélgetés oly jelentéktelen volt. Félreértések adódtak. Semmi sem tisztázódott. Csalódtál. Nem volt érdemes teljes szívvel a várni a másikra.
Ádvent az az idő, amikor Istenre várunk, hogy megérkezzék hozzánk. Arra hangoljuk lelkünket, hogy megszülessék bennünk. Bensőnkben pontosan tudjuk: ha Isten megérkezik, akkor minden jó lesz. Azonban azt is tudjuk, hogy még nem készültünk fel egészen, még nem vagyunk nyitottak Isten érkezésére; tudjuk, hogy Istent csak szívünk egy részébe tudjuk beengedni, mert még túlságosan el vagyunk foglalva önmagunkkal, mert túlságosan sok minden elfoglalja az ő helyét.
Nyisd meg szívedet és próbálj meg minden idegszáladdal Isten érkezésére várni. És bízz abban, hogy Isten érkezése teljesíti várakozásaidat, lehet hogy csak egy pillanatra, csak egy rövid időre, amikor ráérzel életed Istenére, amikor egy vagy az életedben jelenlévő Istennel. Aztán ismét csak távollétét érzed és vágyakozol utána, hogy egyszer mindenkorra eljöjjön hozzád és te mindig egy legyél vele.
Isten ígérete, melyet Izajás próféta közvetít, kitartó várakozásra bátorít. Talán úgy érzed magad, mint egy fatörzs, amelyet a földig levágtak. Sok reményedről kiderült, hogy csak illúzió, s az a benyomásod, hogy életed csak szánalmas maradéka annak, amit megálmodtál magadnak. Talán barátságod megszakadt. Szépen növekvő munkádat valaki kettétörte, mindig és mindent félremagyaráznak. Többször akartál megváltozni, ám sorra kudarcot vallottál; fogadkoztál, de bajaid miatt mindig másokat vádoltál, így nem is juthattál előre. Még imádkozni is megtanultál, minden hiába! Legfeljebb a bajt ismerted fel, a gyógyulás útját már nem.
Az a bajunk, hogy elfordultunk Istentől, nem bíztunk benne. Ez pedig maga a bűn: elfordulás, bizalmatlanság, engedetlenség … A bűnből-bajból nem is képes egyedül, segítség nélkül kilábalni az ember. Helyzetünk mégsem reménytelen. A kivágott fa óriási gyökérzetében nagy az erőtartalék. A fa élni akar. … Isten megígéri neked, hogy a te félbetört lehetőségedből is új élet fakad, a belőle előtörő fiatal hajtás gyümölcsöt hoz. Életed nem gyümölcstelen, még ha úgy is érzed, hogy hiába élsz. Éppen ott, ahol úgy érzed, hogy megnyestek, előtör belőled az új. …. Ha Izajás szavait egész lényeddel hallgatod, ha bízol ezekben az ígéretekben, akkor tartalmas lesz a várakozásod, akkor részed lesz abban a nagy kalandban hogy felfedezed, ami a tiéd, rátalálsz a benned élő, de néha rejtőzködő Istenre, és életed megújul mint a törzs.
