FEKETE TAMARA

Fekete Tamara vagyok, 2020-ban végeztem a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. Az elmúlt éveket a tanuláson kívül sportolással és írással töltöttem.
Írásaim először a Negyed öt antológia “Ez most az a csönd” című kötetben jelentek meg.

Altató

Szunnyad a sötét utca.
Szunnyad a nyomomban lévők arca.
Szunnyad a szomszéd,
(nem veszi észre)
szunnyadva két alak veszi kézre
(a szomszédját).
Szunnyad a bal bakancs,
(a jobb már az ágon,)
szunnyadva cipelik a faluszéli gáton.
Szunnyad a hold is,
(ügyet sem vet arra)
szunnyadó alakok rálépnek a tagra.
Szunnyadó tag hangja kiszűrődne éppen,
szunnyadó lövés hallgattatásképpen.
Szunnyad az erdő,
szunnyad a rét is.
Szunnyad a hangom,
szunnyadok én is.

Én vagyok

Én vagyok a radiátor mögé esett mandarinhéj édes illata.
A randi előtti szorongás.
A kedvenc lyukas zoknid, amit csak akkor veszel fel, ha tudod, ma nem kell
levenned a cipőd.
A balatoni hekk emléke, amit ’90 óta rosszul csinálnak.
A karácsonyvárás izgalma még akkor is, ha nem az angyalok hozzák a fát.
A pincében porosodó általános iskolás könyvek.
A kitűnő bizonyítvány (szintén emlék).
A hajadba akadt őszi ökörnyál.
Én vagyok az első szerelem, soha el nem múló bizsergés.
Én vagyok te.
Ugyanazt a könyvet olvassuk harmadszor.
Csak nálam valahogy mindig összevesznek a szavak.

Találkozás

Nincsen csattanó vagy váratlan fordulat.
Inkább minden megpihen.
A lekésett busz, a fejfájás, a kis közért.
A világot két szemhéj, csak két szemhéj takarja.
Ez a pillanat csak az enyém és az övé.
Vagyis az enyém.
Vagyis csak az övé.