Arra vágyódva, hogy csak az egyedül szükségesnek éljek, rád gondolok, Föltámadott. Szívem és lelkem, a testem is, miként a szomjas föld, terád szomjazik. Mikor elfeledtelek, akkor sem szűntem meg szeretni téged. És Te reám árasztod azt a szeretetet, amelynek neve megbocsátás, és élővé teszel engem. ”
Roger Schütz