Mennyire lehet vonzó egy mai fiatal számára gregorián előtti dallamokat énekelni? Hogyan tudja a hívek lelkét fölemelni Istenhez egy szép liturgia és a méltó zene? A Vatikáni Rádió kápolnájában készített hangfelvétel után beszélgettünk Kelemen Áron OSB atyával, Farkas Domonkos zenetörténésszel és az együttes egyik tagjával, Dornstädter Áronnal, aki közreműködött az énekeskönyv kidolgozásában.
Július 19-én reggel a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájában végzett zenei szolgálat után kereste fel a Vatikáni Rádiót a Collegium Musicum Jauriense zenei együttes delegációja, akik hangfelvételt készítettek a rádió kápolnájában. A beszélgetésben Kelemen Áron atya bemutatja az általa szerkesztett énekeskönyvet, Farkas Domonkos zenei érdekességeket oszt meg a hallgatókkal, míg a fiatal generáció képviseletében Dornstädter Áron szól az órómai énekek iránti szeretetéről.
A Város, az Urbs énekei egy kötetben
Graduale Urbis-címmel, a győri Szent Mór Bencés Perjelség kiadásában jelent meg a világon elsőként az énekeskönyv, amely a római egyház első évezredbeli zenei kincsét tartalmazza. A liturgiában használható praktikus összeállítást a zenetörténet iránt érdeklődők mellett azoknak a kisebb létszámú scholáknak is ajánlják, akik hiteles forrásból szeretnének nagyliturgikus énekanyagot énekelni, ugyanakkor a gregoriánnál könnyebben kézben tartható repertoárt keresnek.
Mi előzte meg a gregorián éneket?
Amikor Nagy Szent Gergely pápa megtiltja a diákonusok énekesi szolgálatát és létrehozza a külön énekkart, a schola cantorumot, a gregorián még nem létezik, hanem Róma ősi énekkincse szól a templomokban. Ez, akárcsak a keleti rítusok zenéje, a szöveget néhány szavas egységekre tagolva formulakészletekből építkezik, típusdallamokat használ, szemben a későbbi gregorián ének ihletett, komponált karakterével. A VII. században a Rómába menekülő bizánci énekesek is jelentős hatást gyakorolnak az énekgyakorlat alakulására. A római liturgia ősi hangja később évszázadokon át párhuzamosan él a gregorián énekkel, és csak a XIII. században tűnik el teljesen.
A római egyház ősi énekkincse kötetbe rendezve
Az órómai énekek virágkorából alig maradt fenn írásos forrás, ezért a zenetörténet a VI–VII. századot a „csend századainak” nevezi. Mindössze négy kódex őrizte meg az ősi énekeket, módszeres kutatásuk csak a XX. század második felében kezdődött meg. A győri bencéseknél évek óta zajlott a ránk maradt zenei kincs tudományos elemzése és gregorián kontrollforrásokkal történő összehasonlítása Kelemen Áron OSB irányításával, Farkas Domonkos zenetörténész segítségével. A hatalmas munkában bencés diákok és öregdiákok sora vett részt. Fáradozásuk eredményeképpen a győri bencés templom liturgiájában ismét megszólaltak a 800 éve néma énekek, most először pedig nyomtatott énekeskönyvbe is kerülnek. A Graduale Urbis praktikus, liturgikus használatra szánt kiadás, felépítése a mai liturgikus naptárhoz alkalmazkodik. Kiadói remélik, hogy a római egyház ősi énekkincsének közreadása hiteles forrásként elősegíti majd a liturgia imádságos, elmélkedő és szemlélődő karakterének újrafelfedezését is.
Az énekegyüttes története
A győri Loyolai Szent Ignác bencés templom fiúkórusa, a Collegium Musicum Jaurinense XVII. századi gyökerekkel rendelkező együttes, melyet Kelemen Áron OSB atya alapított újra 2002-ben. Az együttes énekesei a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium diákjai, művészeti vezetőjük 2020 szeptembere óta Bruckner Máté, állandó orgonistájuk Giczi Balázs, rendszeresen működnek együtt Soós Gábor orgonaművésszel. A liturgiákon a kórus gregoriánt, reneszánsz polifóniát énekel, mindezt – ha lehet – a lehető leghitelesebben, a régizene mozgalom filozófiájának mentén eredeti kották másolataiból.
A teljes felvétel itt hallgatható meg.
Forrás: Facebook Vatican News
A Graduale Urbis megvásárolható a Bencés Boltban (Széchenyi tér 9.)
