Az éjszaka közepén hozzák a hírt a pásztorok: „Megszületett az Üdvözítő Dávid városában.”
Az éjszaka közepén, a legmélyebb sötétségben, ragyogott fel Krisztus fényessége, hogy elűzze a világ minden sötétségét. Ezért készültünk ádventben a hajnali miséken, a gyertyagyújtásokon, és még ma délután is a rekollekción és bűnbánati liturgián, hogy a lehető legnagyobb örömmel és ünnepélyességgel üljük meg ezt az éjszakát, Karácsony ünnepét. De ne engedjük, hogy a kedélyes, ajándékozó lelkületű karácsonyi hangulat elfelejtesse velünk a karácsonyi üzenet komolyságát, mondhatnám: józanító hidegségét!
Szent János evangéliumában, amely semmiféle hangulatos karácsonyi történetet nem ismer, ez áll: Krisztus „a világosság a sötétségbe jött, azonban a sötétség nem fogta föl a világosságot. A világba jött, de övéi nem fogadták be.”
Krisztus születése, ha komolyan vesszük, valamilyen állásfoglalást, döntést kíván tőlünk, nyugtalanságot okozhat, talán még konfliktusokat is kiválthat bennünk és közöttünk. Ugyanis van egy kellemetlen üzenete számunkra: „Sötétség van benned, amelyet világossá kell tenned.”, – s ezt hírt nem halljuk szívesen.
De mire lenne szükségünk? Hát nem vagyunk világosak, nem vagyunk megvilágosítottak, nem vagyunk eléggé felkészültek, hogy egyedül is úrrá legyünk életünk nehézségein, hogy kezünkben tartsuk életünk irányítását?
A válasz így hangzik: „Nem, még nem vagyunk!” Azonban ez a „Nem” nem akarja szabadságunkat megkötni, és nem is egy olyan pesszimizmusból ered, amely hajlamos arra, hogy mindenütt sötéten lásson. Ez a „Nem” inkább ahhoz a nemhez hasonlít, amit annak az embernek kell mondanunk, aki a népes útkereszteződéseknél mindenütt át akar szaladni a tilos jelzés ellenére, vagy annak a kisgyereknek kell mondanunk, aki újonnan kapott zsebkésével feltétlenül meg akarja kutatni a legközelebbi konnektor belsejét. Ilyenkor nemet kell mondanunk, mert nem nézhetjük tovább, hogy egy ember, akit szeretünk, biztos vesztébe rohan. A bennünk élő sötétségeket, még ha kellemetlen is, nevén kell neveznünk.
Sötétségben élsz, ha azt gondolod, hogy csak a pillanat a fontos, és ennek a pillanatnak kell élned, és nem gondolkodsz hosszabb távon. És elfelejted, hogy sorsod az Istennel való barátság, életközösség.
Sötétségben élsz, ha azt gondolod, Isten törvényei csak emberi kitalálások és ennek megfelelően figyelmen kívül hagyhatod őket.
Sötétben élsz, ha nem veszed tudomásul: Létezik életünkben, magán- és közösségi életünkben, a bűn, amelyet senkire sem háríthatunk.
Sötétben élsz, ha a melletted élőket, társaidat, szüleidet, semmibe veszed, szeretetlen vagy velük.
Sötétségben élünk, ha azt gondoljuk, saját magunkat megválthatjuk neveltetésünkkel, tanultságunkkal, és különféle biztonsági intézkedésekkel. Megváltás csak akkor történik, ha sötét foltjainkat, elesettségünket elismerjük, és ha életünk megváltozik, ha Isten világosságát beengedjük saját sötétségünkbe.
Karácsony ünnepe ezért azt szeretné mondani nekünk: Ne maradj egyedül magaddal és sötétségeddel. Nem kell Isten után kutatnod, hiszen már világossága közepette élsz, szeretete vesz körül. Csak a kisujjunkat kell nyújtanunk neki, csak életünk ajtaját egy résnyire kell megnyitnunk előtte, s akkor eláraszt bennünket is világosságával. Ha csak egy kicsit is Istenre hagyatkozunk, végtelen örömben, lelki nyugalomban és biztonságban lesz részünk – már itt és most, hétköznapjaink közepette.
Az űrhajósok tanítanak bennünket: a világmindenségben léteznek un. „fekete foltok”. Feltehetően olyan sűrű, és annyira összepréselt masszából kialakult égitestek, hogy semmi energiát, semmi fényt nem képesek kisugározni. Vonzóerejük oly erős, hogy ami a közelükbe kerül, az nem tudja elhagyni. És ezek a világmindenségben lévő sötét foltok képtelenek kifelé kommunikálni.
Hasonlóképpen vagyunk néha mi is, amikor Isten szeretete és az embertársunk megbecsülése eltűnik a tekintetünk elől. Ilyenkor annyira önmagunkra, önös érdekeinkre, saját világunkra koncentrálnak, hogy szinte megközelíthetetlenek, feltörhetetlenek vagyunk, s így reménytelenül egyedül maradunk, bár a boldog élet és a tiszta öröm lehetőségei vesznek körül bennünket.
A közelgő Karácsony ismét egy ajánlat: Ne maradj magaddal egyedül! Bízz a fényben, amely Betlehemben számodra is fölragyogott, hogy megvilágosítsa sötétségedet, melengesse fagyosságodat, utat mutasson tanácstalanságodban – és kövesd a benned lévő jót, figyelj szíved hívására, amely mindig akkor a legboldogabb, ha a kapott fényt – örömet és boldogságot továbbajándékozhatja.
